san kupa 2010

megint megjártuk a san-t. így is meg úgy is.
minden remekül indult. épségben szarvaskarambol és útomlás nélkül odaértünk csütörtök este. egy sör mellett megbeszéltük a gawrában a tapasztalatokat azokkal, kik már csütörtökön is horgásztak, de nem kényeztette el őket a folyó.
a pénteki "edzésnap" eseménydúsan indult. magyarul nem fogtunk szinte semmit. az orkán erejű szélben recsegő és épp kidőlő fák robajában szetségeltünk, hogy mi a f@szé fúj ennyire a szél. a börtönnél voltunk. átnyargaltunk a szigetekhez. egy majdnem elcseszett nap után igazán halat érdemelhettünk volna. szétváltunk és mindenki tette a dolgát. beleakadtunk egy két szebb darabba, pérbe és pisztrángba is. igazán a szárazak jöttek be. kicsi cdc-k
este szokásos vacsi, sör, légykötés...
a verseny napja KATASZTÓFÁLISRA sikeredett. nem részletezem, de a szél mellett megkeserített minket a haltalanság. mármint, hogy mi nem fogtunk. mármint pért,mert a pinyó az jött számolatlanul.a lengyelek bezzeg aprították kifelé a péreket. na. egy szó mint száz, ismerni kéne a vizet, a legyet, nameg nimfázni sem lenne rossz megtanulni. igaz nem voltunk egyedül ezzel a problémával, hisz a csapat 80%-a nem fogott értékelhető halat.
vasárnap az esélytelenek nyugalmával indultunk a vízhez. a szél elállt. rajzott. szedett. úgyhogy fogtunk ismét. sőt, több pért mint pisztrángot.
levonva minden konzekvenciát:
sose igyál annyit, mint a miki! :D
a vízről szart sem tudunk. a legyekről még annyit sem. nem tudunk nimfázni, bár a szárazlegyes technikánk is elég gyatra.
ha nincs szedés, fingunk sincs hol keressük a halat. ha szed majd csak beleakadunk egybe.
szóval lesz mivel foglalkozni az elkövetkezendő hosszú téli estéken...
mdfk

fotók jönnek...

fürge újjak

a legutóbbi mellényprojektünk óta eltelt vagy fél év.
azóta lett (volt) egy lyukas seggű simms gázlóm amiben max térdig tudtam gázolni. esetleg mellig, de akkor úgy néztem ki a levetése után, mint aki behugyozott. azon gondolkodtam kidobom a francba, vagy combost csinálok belőle. de más ötletem támadt.
gázlódzsekim nincs, és sajna elnézve a cuccok árait egy darabig nem is lesz. sőt a legutóbbi csukapeca alkalmával hallgatva lee sirámait a prémiumkategóriás gázlókabátjáról, végleg eldöntöttem nem is fogok venni.
úgy határoztam, szétvágom a mellest, kabi lesz belőle.
életem párja, aki mindent megtesz, hogy a családi kasszát megmentse felelőtlen horgászköltekezéseimtől, felajánlotta, hogy összerakja a cuccot. bár már kicsit bánja. nem is csodálom, hisz rengeteg munkája van benne.
nekiállt méretre gyártani. a netről vettünk egy két ötletet (rejtett neoprén kézelő, bélelt vállrész stb...) és már zakatolt is a varrógép.
sajnos az anyag kevésnek bizonyult, így ki kellett pótolni egyszerű esőkabát anyaggal. ez mondjuk nem lélegzik, de ez még túlnyomáson sem ázik be. a vállába és a kapucniba épp tökéletes.

a (majdnem) végeredmény:

tegnap este nagyteszt a zuhany alatt...  (kicsit féltem, hogy a varrások mentén beázik) de szerencsére minden rendben volt. bár szívesen vasalnék rá valami vízálló csíkot (ha van ötlet várom)
még egy két patent hiányzik a cipzárvédőről, és a gumi az aljából, de már azért összeállt a kép.
gyönyörű lett! és nem mellékes, hogy olcsó! na és remélem tényleg jó lesz. egy egész napos vizes peca szerintem megválaszolja a dolgokat.
most már lehet menni esőben, szélben, fagyban lengetni.
köszönöm aranyom!
mdfk

süllözni mentem...

...balint fogtam.

a tisza még mindig magas. két nap alatt egy métert áradt, zavaros mint a szar. hajnalban szakadt az eső, de ha már felkeltem ötkor, nem maradtam itthon.
bevetettem az újonnan kötött süllős legyeket, de szinte kapás nélkül úsztam meg. bocs, fogtam egy kis csukát. na de az se süllő ugyebár. szerencsére a böszme sztrímert csak a szájában fogta, így nem harapta el a damilom.
a balinok mozgolódni kezdtek, ezért úgy döntöttem átszerelek. fel a jól bevált sárga-fehér bucktail. sokadik követésre végre halam is lett, ŐNnagysága személyében.

ezekben az ínséges időkben ezt is becsülni kell!
mada

csuka-holokauszt

az egyik szemem sír, és a másik is. mit sír, bömböl és hisztizik!
a zagyva tömve van csukákkal, húszassal, huszonötössel. tegnap fogtunk vagy harmincat. igaz beleakadtunk egy két méretesbe és a fölöttibe is. na de nem is ez a lényeg, hisz mindenki megfoghatja. nem nagy művészet.
még a cigánygyerek is aki kettétört bottal dobálja a vízben guberált twister-t. sajnos ezen meg sem lepődök már. pedig kéne. de mikor hívja a pereputtyot és szamurájkarddal kerget a kocsiig. na ezeket a víz közeléből is törvényileg tiltanám el.
na de a horgászengedéllyel (valószínűleg) rendelkező, vizsgázott "pergetőhorgász". ki van öltözve, mint szaros pista, krisztus neve napján. ott lóg az oldalán vagy három méreten bőven aluli. a másik a partra bassza ki, rátapos, vissza ne verje magát a vízbe. szégyen!!!
a vízben gázolva horgásztunk lee-vel. mindezeknek szemtanúi voltunk. természetesen szó nélkül nem tudtuk megállni mindezt. de sajnos fölösleges szájtépésnek bizonyult.
és akkor egy-két "indok", amit válaszként kaptunk a méreten aluli kis csukák megtartására:
- méé?! a kis pontyokat is hazahordta mindenki, ez mé ne lehetne...
- szétrágja ez a sok kis szar a gumihalam, tudod milyen drága egy ilyen...
- addig megtartom míg nem fogok nagyobbat, oszt majd visszaengedem utána (rég döglötten lógtak az oldalán)
- a panír elbírja...

na ezeekkel mit kezdjen az ember? a halőrnek se híre, se hamva. pedig nyílt titok,hogy ez folyik a zagyván. ha meglátják a halőrt mindet visszadobják, felelősségre se lehet vonni őket. ha legalább egyszer le tudnának ívni ezek a szerencsétlenek. de nem. ennyi esze nincs a parasztnak. ő nem gondol arra, jövőre mi a szart fog kigumihalazni?
tarkón kéne lőni az összeset a vízparton!
fejben van a baj! mégpedig nagyon nagy baj!!!


mdfk

sajó kupa 2010

ha nem gond az uraknak, nem kezdek bele egy hosszas és fárasztó bevezető utáni tömjénfüstös nyálfolyamba.
az igazságot írom le, amit  éreztünk közvetlen a verseny után, és megbeszéltünk a hazaúton lee-vel. talán a szervezők olvassák eme sorokat, egy amatőr elsősajóversenyes gondolatait, kritikáit.

a víz meg sem közelítette a ceeff- fórumon publikált marketingmaszlagban foglaltakat. a kijelölt versenypálya szerintem nem egy jó legyes pálya a sajón (legalább is idén nem volt az). én talán 4-5x voltam peccantani ezen a vízen, igaz máshol (köröm, ónodi vár), de a jelenleginél sokkal jobb pályákat is ki lehetne jelölni. a versenyszervezők feladata lett volna az állapotok felmérése, és az információ korrekt továbbítása. a szektorsorsolás is elég szerencsétlen volt. én kétszer kaptam gerillaharcos mekong-deltás dzsungelpályát ahonnan egy mérhető halat sikerült kibányásznom. mások gázolhattak mindkét alkalommal és sokkal kedvezőbb helyzetből tudtak horgászni (aki volt már a sajó kupán, tudhatja, hogy szektorpárt sorsolnak). a vízben van hal, ezt meg sem kérdőjelezem. bár szerintem elég zavaros volt. igaz sikerült belőle az avatott kezeknek halat kicsalni belőle. bár a helyismeret (szerencsés helyválasztás) rendkívül sokat jelentett. mivel az én szektoromban (szektoraimban) a gázolhatóság abban merült ki, hogy a bakancsom össze tudtam vizezni egy párszor, hogy ne szorítson spanyolcsizmaként szárazon a lábam.
nem versenyezni mentünk, csak egy jót pecázni. sajnos az állapotok miatt ez nem valósult meg. sajnálom, hogy így alakult.
öröm az ürömben, hogy jó volt a társaság (mint mindig :), és új arcokat is megismerhettem.

köszönöm a szervezésbe befektetett munkát! gratula a nyerteseknek!

jah és azoknak akik egyáltalán mérhető halat tudtak fogni, nameg azoknak akik keményen végigbirkózták ezt a napot akár haltalanul is.

ennyi.