minden pér sokkot kapott, avagy a szilikonolaj titka

szanaszét kettészeltük a folyót. vagyis kínunkban hazafelé megbeszéltük, hogy igazán így jellemezhetnénk az elmúlt napot.

főcím:

(a legjobb fényképezésért járó oszkárt lezsíroztuk előre)

a horvát autópálya kapuknál keletkezett anomáliában a szabólevitől kapott kedvenc belga számunk, a sámán (hallgatható változat (a klipp fos)) bömbölt épp. mi csordogáló könnyel taknyosra röhögtük magunkat az eszetlen barmokon. húztunk délre.

felbőszülve az itthoni víz(v)iszonyokon és az utolsó mentsvárként romokban heverő ipoly-garam kupa végső megsemmisülésén, úgy határoztunk megnézünk valamit. valamit amit még nem láttunk, nem próbáltunk.

péreket akartunk fogni! nagyokat és sokat!

hirtelen ötlettől vezérelve a san lett volna a fő csapásvonal, ám a pogodynkapontpéel nem sok jóval kecsegtetett. mármint 200 fölötti vízzel. magyarul max fenekező cuccot tudtunk volna vinni. már majdnem öntöttem a kanálólmokat, mikor beugrott, hogy vannak nekem tapasztalt legyező barátaim is.

egy gyors körtelefon és a jobbnál jobb ajánlások után a kupa-kupica-curak hármas mellett döntöttünk.

csütörtök este indultunk kanizsára. ott ismerősöknél meghúztuk magunkat éjszakára. egy gyors eszmecsere szabólevinél, majd a belgacédé begyűjtése után áthúztunk a szimplán bűzbarlangként ismert földszinti lakba. dohányzom, de az a tömény bagószag ami ott terjeng az a láncdohányos gyomrát is megviseli. szóval szlevitől éjfél körül érkeztünk. lee hozott hálózsákot, mink később kiderült, csak egy részét. ledobáltuk a gyermekméretre szabott dekatlonos csodát, amiből drága barátom kifelejtette a párnát. agyvérzéses tüneteket produkálva próbáltam az épp elvonuló vihar a fejembe toluló vér és a rettentő bűz ellenére álomba merülni. nem sikerült. talán egy után...

... valaki suttog a fülembe. hirtelen azt hittem a gyerek jött át a másik szobából mert rosszat álmodott, de a kemény fekhely, és a bűz helyre tett. lee az. sötét van. a telefon sem jelzett. hány óra lehet? levi felébredt.és engem is próbált magamhoz téríteni. induljunk! fél négy. anyám! sikerült kicsivel több mint egy órát aludnom.

gyors félmosakodás után - félmosakodás igen, mert mindenem otthon hagytam a nagy rohanásban, esőkabátot, fogkefét, fényképezőt... - szal elindultunk.

az eső szakadt. szó szerint szarrá áztunk mire a kocsiig megtettük az a 4 métert. basszameg! az esőkabát. ha kinn is esik, végem. bementünk a nonstoptescoba és nagy nehezen találtunk esőkabátot. egy gyors reggeli a kanizsai mekiben és már pályán is voltunk.

időkép

az ég kurvára be volt simulva. mi meg szarva! lelki szemeink előtt lebegett ama szörnyű kép, ahogy állunk a parton, és vizslatjuk a kakabarna sárhömpölyeget. az eső rendületlenül szakadt. mi listát készítettünk közben arról, mit is hagytunk otthon. pölö meleg cucc. én strandpapucsban pólóban és napszemüvegben indultam. az autópályai hőmérő 11 fokot mutatott.

hét után érkeztünk. három órás ablaktörlés után megérkeztünk. a víz nem zavarosodott be. de miket is beszélek. ilyen kristálytiszta vizet még nem is láttam. mintha a csapból engedték volna fel. kocsmában jegyvétel, gyors átöltözés, és irány a víz. az eső szakad. 10 fok. ideális szárzlegyes téma.

szlevi ajánlása és a hosszú úton történt esélylatolgatásoktól vezérelve a kupica mellett döntöttünk (leenél ez kupika lenne, mer jó angolos. ami a kupleráj kicsinyítő képzős változata) hagyjuk.

szóval a víz gyönyörű, a környezet ugyancsak. nem akarok ömlengeni, de a legszebbek közé sorolnám az általam látott vizek közül.

nyolckor már a vízben állunk. bogár nem repül, így marad a kájli féle - "az repül amit felköt" - metódus.

az első száz méteren halat sem látunk. kesergünk, szentségelünk. egyre változatosabb a meder, az első tálcát levi dobálja míg én lejjebb szerencsétlenkedek a húzósban. meg is fogja a becsületpért. olyan huszonötös formát. 

az első

szétcseszem a pályáját. én is fogni akarok. pici légy kell. kisebb mint amit kötöttünk. fölrakok egy sárga testű szürkeszárnyút. a pérek sokkot kapnak. ész nélkül vetik rá magukat. megvan a nap legye. hosszan kell operálni. ha közeledünk, odébbállnak. vékony, másfeles vékonyodó plusz 10es tipet jó másfél méter hosszan.

egyre jobb a pálya. látunk nagy galócákat. náci tengeralattjáróként fenségesen úszkálnak a zöldes mély vízben. a 10 óra körül jár, de megfogtuk fejenként a húszat. fogok egy kis domit. utána egy gyönyörű mintázatú sebest. jönnek a pérek! (tankcsapda után szabadon) 25-30 körüliek. fejben meg van minden. finom prezentáció, jó légy, jó reflexek. csak kivitelezni nehéz egy ilyen éjszaka után.

az eső szakad.

a függőhíd után durvul a pálya. több és szebb halak. a mennyekben érzem magam. a fáradtságom sehol. csak a légyre és az alatta megjelenő kis karikára tudok koncentrálni. ki gondolta volna reggel, amikor büdös pofával egy óra alvás után, szakadó esőben érkeztünk, hogy ilyen jó lesz.

szétválunk. kicsi a pálya kettőnknek. horgászt a közelben sem láttunk. miénk a pálya... (belga-majd megszokod-2002)

én maradok, levi föntebb megy. megbeszéljük, hogy később talizunk, eszünk valamit azután átnézünk a kupára. bár egy porcikám sem kívánja itt hagyni ezt a vizet, de mégis csak egy egynapos felderítőpecára jöttünk. az egyik poolban egy francia sztrímerezik. átkiáltok - only dry- de nem érdekli ,vagy érti. csak franciául karattyol és taimeneket keres. panaszkodik, hogy nincs hal, vagy ha fog is, kicsit. leül a partra, pihen. én dobálom a szedést. ki is kapom szegénykém szeme láttára a nap halát egy negyven plusszost. gratulál és faképnél hagy. 

a nap hala

megnézem a curak-kipica torolatot. első dobásra akasztok egy szépet, de leakad (legalább is én azt hiszem). dobom a szedést. szedik a legyem. elbaszom a bevágást. legalább is arra tippelek és kezdem magam nagyon felbosszantani. biztos kicsik- konstatálom - és otthagyom a vizet. jó 15 perc múlva, a másik helyen elbaszott kapássorozat után ránéztem a legyemre. nem is olyan meglepő, hogy nem fogtam halat, hisz a horgom beletört egy pérszájba. grrr.

lee végigszentségelte az elázó legyei miatt a pecát. egy telihugyozott farmernadrágot megszáríthatott volna a sok lengetéssel amit a legyei vízmentesítésére szánt. majd az utolsó órában megosztottam vele a titkom (na nem azt...), megkínáltam az én impregnálómmal. és láss csodát. nem süllyed az a fránya légy. egyszerű de nagyszerű találmány ez a szilikonolaj

az eső szakad. a gyomrom üres. hisz a reggeli mekdonácot már rég eltüzeltem a suhogtatás alatt. gyors kaja, majd vissza a vízre. a kupa kissé zavaros lett, így cseppet sem bánva maradtunk a kupicánál. pár pért begyűjtünk még, majd hét óra felé úgy döntünk elindulunk, hisz jó pár óra vezetés még előttünk van.

a víz nagyon bőkezű volt velünk. fejenként 60-70halat sikerült fognunk. a szépsége abban volt, hogy azért horgászni kellett rájuk. nem akadt fel önmagától a horogra. ha hibákat vétett az ember megúszta kapás nélkül. szóval nem volt műanyag szaga.

végigszenvedtük a belgával a haza utat. levi szolidaritásból szinte végigaludta az utat. azért kedvesen megkérdezte félóránként, hogy nem vagyok-e álmos.

nagyon jó peca volt. terep felderítve. halak megfogva, küldetés teljesítve.

remélem mihamarabb újra látunk kupica!

madafak

figyelem!

képek következnek!

ui: levi nincs nálam a fél pár kék térdzoknid!

Már megint Garadna

Attissal miután Tizsakürt Bogarasi részén szembesültünk azzal, hogy a helyi
kocsma „KOMVERSZ” italokat is árul, megfogalmaztuk hogy csak jó lenne leszaladni még
egyszer a Lillafüredi Garadna patakra pisztrángra legyezni.
Hogy ne legyünk egyedül Jocót próbáltuk kilendíteni a szürke gyári hétköznapjaiból és Jánost
a 623-ast. Időpont lezsírozva. Indulás reggel!
Időközben Totya is kedvet kapott a játékhoz és Ő már előző nap lement megnézni hol is
folyik az a bizonyos Garadna patak.
Sajnos csak sártengert látott, mint utólag megtudtuk az aznapi zivatartól lett ilyen bővizű és
zavaros az amúgy előtte kristálytiszta patak. Az infót Gyuritól, a pisztrángtelep vezetőjétől
kaptam és abban maradtunk, hogy a reggeli indulás előtt még egyeztetünk egyet a víz
állapotáról, mivel az esti radarképek baljós felhőket mutattak a Büki fennsík felett.
Szerencsére a miskolci webkamerák reggel verőfényes napsütést mutattak és a vízről kapott
infók alapján is meg kellett tennünk azt, amit Jocó már többször is megfogalmazott:
„ott a helyünk, örömpeca lesz”.

érkezés

öltözés

pecccca....

Szolnok-Rékas-Jászberény, váltott lovakkal elindultunk végre Miskolc felé.
Jó hangulatban utaztunk és az ilyenkor szokásos sztorizás most sem maradt el.
A pisztrángtelepen kiváltottuk az engedélyeket és elosztva a kb 3 km-es pályát elkezdtük a
pecát.
Én Jocóval, Atis Jánossal nyomta. Kis útbaigazítás után mindenki ment a maga feje után.
Szárazzal nyomtuk, bár a gödrökből könnyebben kicsalhatóak voltak nimfával a
szivárványosok, melyekből a májusi árvíz jócskán bemosott a patakba.
Voltak jól legyezhető részek, de sajnos volt a pataknak több olyan hosszú szakasza is
ahol szinte el sem lehetett menni. Kis odafigyeléssel és rendszeres karbantartással kiváló
legyespályát lehetne csinálni ezekből az elhanyagolt részekből is.
Meg is fogalmaztuk, hogy legközelebb bozótvágóval végigmegyünk egy-egy szakaszon és
pihentetés után öröm lesz a suhogtatás.

képekben:

Összegezve:
Jót horgásztunk. Fogtunk is mindnyájan eleget, a múltkori teljesítményt kicsit alulteljesítve.
Egy halat vettünk ki összesen, egy 30 körüli szivárványost.
Lee

black hole san

Egy hónapja tervezzük, hogy elvisszük a kicsiket a sanra. Nameg magunkat is. Péntek reggel neki is vágtunk a csapatépítő májzsugorító és tudáshalmozónak titulált túránknak. A csapat szinte teljesen szolnoki volt, igaz tiszteletüket tették budapestről és a nyírségből is.

Ötre állítottam a vekkert, de már négykor pislogtam ki a paplan alól. Vártam a megváltó ébresztőt, hogy indulhassak. Szokásos reggeli begyógyult szemű teknősbéka tekintettel vágtam neki összegyűjteni a brigantikat. Összeszedtem a bandát, majd lee-nél ütköztünk és szétdobtuk a csapatot. Alig múlt hat óra, de frutti már szisszentette az első sörét. nem bírt magával. Most sem, és később sem…

Felkaptuk large-ot füzesabonynál. Földit a felsőzsolcai aqua-auchan-nál, és egy levegővel tűztünk kifelé. Jocóék később indultak, így kicsit lemaradva csörtettek utánunk.

tali a sajó sújtotta madaras teszkónál

Minden rendben ment, míg a szokásos útvonalunkon el nem értük azt a bizonyos pontot ahol az út kettészakadt. Szó szerint, szétvált szarrá lett, lecsúszott a völgybe. Természetesen a mindenre ügyelő szlovák kollégák basztak minket előre figyelmeztetni erre a csekély kis gondra. Így fölöslegesen autóztunk vagy 80 kilométert. itt ne menj át: ezittaz

dizaszter

Bepróbáltunk kerülni. Bekavarodtunk úgy, hogy egy óra barangolás, földutazás és kurvanyázás után ugyanoda értünk vissza ahonnan indultunk. Levi terepjárója is majd elakadt a rettentő úton, nem hogy az én alacsonyra épített settenkedő pugom.

kerülő (szarút)

Nagy nehezen találtunk utat (és nem is rosszat), így mostantól itt megyünk, ha a lengyelekhez szándékszunk telepedni.

Fél tizenegyes érkezés helyett sikerült egy órára odaérni. A kicsik vettek egy két számukra megköthetetlennek hitt légyszörnyet a helyi horgászboltban. Begurultunk a gawrába. Szokásos kedves személyzet. Kis kavarás a szobákkal, telefon robertnek, majd go a vízhez

berajzás a gawrába

Igaz lee felhívta az egyik gájdot a vízről érdeklődve csütörtökön, de ő csupán azon volt kiakadva, hogy ad ki plusz kilenc jegyet. Bár előtte lefoglaltuk azt is, de eben guba. A vizet természetesen jónak minősítette a tudatlanja.

Mikor átmentünk a leskói hídon kezdett belénkhasítani a tudat, hogy a víz cseppet sem közelít a jóhoz, barna és magas. Bár ezt a tényt a pogodynka-n is konstatáltuk, de a halőr szerint hétvégére zárni fogják a csapot, és 170 körüli víznél lengethetünk. Elhittük.

Szóval magas volt és barna. Nem volt felemás cipőben és nem szőke. Na mindegy.

Vagyis nem olyan nagyon, de zavaros. (ez az egész)
Tali roberttel a védett szakasz mellett. Ő azt javasolta, hogy nimfával és sztrímerrel próbálkozzunk, valamint felajánlotta hogy mindenhol pecázhatunk a védett részt és a kill szakaszt is beleértve…

a jegydíler

 a peccantós térkép

Horgászhatatlan volt minden szakasz az egyes és a nyolcas pálya kivételével. Így nem csodálom eme gesztust.

Legurultunk az egyesre. Rohanó víz, a színét tekintve közelről már nem annyira katyvasz, de közel sem ideális. Gyors átvedlés, és írány a hőn áhított folyó. Egy hirtelen gyorstalpaló után mindenki bőszen lengette. mármint a zsinórját. Levi és bubu lementek a védettre, sikerült nekik sneciket fogni. Nagy volt a baj. Ha már a fővezír nem tud értelmes halakat kicsalni a vízből, mi mire számítsunk.

Rendes kisfiúként robertre hallgatva felküldtem két nimfát és a bokrok alját kezdtem dobálni. A többiek a streamer, és a nimfa közöt vacilláltak. Egy kis bemelegítő pinyófogás reményében súvasztottam is a legyeket a bokrok alá. Egy két koppon kívül semmi sem történt. Azaz történt, nagy böszme sárga mayfly-ok kezdtek szálldogálni. Én pedig boldog lettem, mert egyre több lett a szedés. És aki ismer, tudja, hogy a szárazozást semmiért nem cserélném. Fel a nagydarab 5 komplett tollból kötött elsüllyeszthetetlen cdc. Szépen alulról közelítettem, és bányásztam ki a pinyókat sorban. Sajna a méretük 15 centi körül mocorgott. 

a nagy átlag

Kezdtem kedvetlenedni. De egy bokor alatt szép kis burványt láttam. Sajnos annyira mélyen belógtak az ágak, hogy megdobhatatlannak tűnt. Két bokorral föntebb dobtam, deadrifteltem, és meg is érkezett a jelentkező. Egy jó negyvenes sebes lakott ott. Felvillanyozva dobáltam végig a gázolható részt, ami nem lehetett több 100-200 méternél. Majdnem megfürödtem, bár ezt nem csak én mondhatom el magamról Kisebb pinyók jöttek még de már untam a partszéli „kínlódást”. Pért akartam! Hisz ezért jöttem!

Visszamásztam a tálcához, amit addigra a kollégák keményen meghorgásztak, és sajna szét is tapostak. 1-1,5 centis szürkés sárga testű kérészek kezdtek repülni. Elvétve láttam szedést, nagyon ritkán. Mint ismeretes a szárazlegyezést jobban kedvelem, de kénytelen voltam ismét nimfára váltani, miután nem volt jelentkező a kis szürkésbarna legyemre.

Arany diszkógömb fejű nagy méretű (tízes) pheasant tailt és egy kisebb barna peeping caddis-t kötöttem fel. Sok volt a koppintás, de igazán nem akadt értelmes jelentkező. Kis pisztrángokra gyanakodtam, ami be is igazolódott. Fogtam is jópárat. De messze a katarzis! Nem adtam fel és sikerült horogra csalni egy szép 

harmincötös pért, ami méretéhez képest igazán keményen védekezett. 

pérem

A cts ötösre vizsgázott minkét halnál. Lassan szürkült, és tűzni kellett vissza, mert a sültnek hitt főtt húsunk már gőzölgött az asztalon. Mindenki fogott halat, de a várakozásokat azt hiszem nagyon alulmúlta ez a nap. Bár ilyenkor könnyebb a vízre fogni, de volt a „sikertelenségben” része rendesen.

Szal visszabaktattunk a szállásra, gyors vacsi után narancssárga vodkás sörrel csaptuk agyon magunkat végleg.

esti indulás

Reggel már hatkor kivetett az ágy. Levivel úgy döntöttünk felderítjük a nyolcas pályát. Egy órás kocsikázás után ráleltünk a vízre. Vissza reggelizni, majd kettévált a csapat. Négyen a nyolcason próbáltunk szerencsét  a többiek reménykedve visszamentek az egyesre. Lee kapott egy defektet, úgyhogy ezzel is lassultunk vagy egy órát.

A nyolcas pálya biztatóbbnak tűnt. Kisebb volt a víz. És ami fontos rengeteget tisztult Egy lengyel család csatarászott. Korán megunták, és magunkra hagytak minket.. Semmi nem repült a bazi nagy böglyökön kívül, ami frutta könyökét dagadtra csípte. Fel a nimfa. Megint csak kopogtatták. Nem volt valami sikeres a délelőtt. Kicsik! Megint csak kicsik. Sose fogok gigapért. Bubu és dombai dzsí fogtak a pötikből egy szakajtóval! Délutánra megint repült az a kis barnás bizbasz. 

pérkaja, nagyfalat és földifly

És csodák-csodája, elkezdett szedni. Át szárazra. Sajna a 20 centi minden péremet megállította, pedig fogtam vagy tizenöt darabot. Két szép leakadt, egy pedig megszaggatott. Így igazán szerencsétlennek éreztem magam. Este kicsit beindult, de még mindig nem sikerült a bűvös húszast átlépni. Ránk esteledett. Vissza a gawrába. Vacsi, sör, narancssárga vodka. Mindenki hulla. A lakodalmas zene duruzsoló hangja mellett szenderültünk álomba jocó kivételével, aki másnap kőkemény lincshangulatban ébredt a lakodáré mellékhatásaitól.

A másnap reggeli disputa meghozta a döntést. Tépjünk haza! A víz csak emelkedett. Vasárnapra már kétszázat mutatott a leskói mérce. És az igen messze van a 160 körüli ideálistól. Összeszedtük magunkat, és egy jobb jövőbeni folytatás reményében hazahúztunk.

no comment...

Összegezve. Egy nagyon jó és összetartó csapatot ismerhettem meg. Még sosem jártunk együtt ilyen messze a zagyvától. Ha tehetném, bármikor megismételném. Bár ha lehet inkább kisvíznél. 

a csapat: (balról jobbra fentről lefelé)

bubu, frutti, mada, dombai dzsí, lee, large, földie, totya, jocó

rövidgatya makkossal :D

Összetartó, és mindenre elszánt társaimra igazán büszke lehetek. Külön köszönet a nagy visszatérőnek, tilinkós dombai dzsinek, aki terminátori kitartásával, és színes egyéniségével minden pillanatunkat megédesítette. Külön köszönet a „kicsiknek”, akik nem adták föl, nem nyavajogtak, és profikat megszégyenítő módon küzdöttek meg minden halért.

Köszönet földinek, aki minden pillanatban kattogtatott csodamasinájával, és én ezeket a remekműveket felhasználhattam.

Köszönöm barátaim!

"Polak, Węgier, dwa bratanki
I do szabli, i do szklanki 
Oba zuchy, oba żwawi 
Niech im Pan Bóg błogosławi."

mdfk

dobóbuli

megtörtént a megismételhetetlen!
ma 20 ember tette tiszteletét nálunk egy pörköltes, légykötős, dobásoktatós bulira. mondjuk abban voltak gyerkőcök is, de folyt az ipar így is rendesen.
olyan 10 körül kezdtünk. józsi 3 óra körül érkezett a kállóról. addig ettünk ittunk, főtt a marhalábszárpöri, nameg folyt a sör.
csak kétszer vert el minket a jég dobálózás közben :(
hála a jó istennek vannak még olyan emberek akik csupa jó szándékkal, és segíteni akarással szeretnék fejleszteni ezt a kicsi, ám elszánt legyes csapatot. (köszi józsi!!!)
szummázva: minden a helyén volt ma, mindenki jól érezte magát, és rengeteg hasznos információ vándorolt a fejünkbe.

életképek...

magyaráz...

és magyaráz...

még jó hogy leszakadt az ég és tudtunk rollt gyakorolni :)

a füvön...

és nálunk...

mindenkinek köszönöm a részvételt!

mada&faka