Üvegbot született...

Régóta terveztem már, hogy építek egy horgászbotot. Miért is? Elsősorban az alkotás öröme motivált. Másrészről meg ugyanúgy, mint amikor az ember fia (esetleg lánya) elkezd legyezni, és megfogja az első halát ezzel a módszerrel, egy életre szóló élményben részesül, majd később a saját maga által kötött léggyel fogott első hal esetén újraéli ezt az élményt, úgy nagy valószínűséggel adott esetben egy saját építésű bottal fogott hal is hasonló élményeket fog kiváltani. Harmadrészt meg nem kell a gyári modellek által nyújtott határok között választani, hanem mindent a saját ízlése szerint tud formálni a vállalkozó szellemű horgász, kezdve a blank kiválasztásától, a markolat anyagától és formájától át egészen a cérna színéig.

Az első lépések: Mindenek előtt el kell dönteni, hogy mire is szeretnénk használni az adott pálcát, és erre számunkra mi is lenne az ideális megoldás, talán ez a legnehezebb. Ezt követi az anyagok beszerzése (az interneten keresztül gyakorlatilag bármihez hozzá lehet már jutni), majd az építés folyamatának gondos utána olvasása, megtervezése következik.

En így döntöttem: Kimondottan kispatakos célra egy könnyű lágy, rövid botot szerettem volna: 6’6” #2-es üvegszál bottest.

Amerikából jött, a megrendelést követően 5 nap múlva már csöngetett a postás. 

A gyártópad alapanyagait az egyik hobby áruházból szereztem be: Polcdeszka, szárnyas-, és körmös anya, alátét, menetelt szár, alucső, fa tipli, öntapadós posztó, lakk, ecset, ragasztó.

Miután megkerestem a bot gerincét és kijelöltem a gyűrűk helyét, rögzítésre került az olajfabetétes orsótartó, majd a parafa nyél.

Ezt követi a gyűrűk bandázsolása, ízlés szerint:

Az utolsó lépés a feliratozás, és a cérna epoxy –val történő rögzítése. A ragasztót mindenféleképpen forgás közben hordjuk fel a botrra és így is hagyjuk megkötni különbben megfolyik. Én erre a célra egy mikró motorjából készítettem egy forgató szerkezetet. 

Íme a kész pálcáról néhány fotó: 

Eti