2015. június 16., kedd
DRETÁS ANZIKSZ, AVAGY A HÁRMAS PÁLYA TITKA
Az úgy volt, hogy egy csapatba -kalangyába lapátolt a kegyetlen sors- no meg
Aranka- másnapos remegő cédulahúzó keze, s nem volt elég ötszáz kilométeren a
kényszerű összezárás, még a vízen is...
Ejh, mindennek vége szakad egyszer, vagyis a rosszban is valami jó: amikor vége
van.
Mozirski Gaj elnevezésű legyes dzsemborin akadtunk össze.
Több dologban is.
Pro primo először: egy szobában voltunk elszállásolva, minden erőfeszítés ellenére
ez jutott nekünk osztályrészül. Ráadásul dupla ágyban, mint hitvesek a nászúton.
Hiába próbáltam jó előre elaludni, szobatársam - aki ezen elhanyagolt blog
elsorvasztója- az esti sörözgetés után kifelé akarta nyitni az amúgy befelé nyíló ajtót,
s mivel ez nem sikerülhetett első nekifutásra, hát többszöri nekifutással próbálkozott-
mindhiába.
Aztán rájött...
Rám meg frász jött.
Rendesen bele se jöttem a mélyhorkolásba, jött ő és... kezdhettem elölről.
Horkolásban amúgy szerintem döntetlenre állunk.
Pro primo másodszor: a csapat-összeállítás diktatórikus megszervezésében,
törzsfőnk ugyanis rémálmában (rém áll bálban- bocs) kitalálta, hogy a csapatok
kijelőlése sorshúzásos alapon történjék. Üsse kavics, úgyis csak szórakozás (ez meg
szó-rakodás).
Hát nem összesorsoltak? Egy csapatba madafakával meg Gargeth, alias Gargantua
és Pantagruel Mátyás Etelével.
Huuuh! Lesz itt történet!!!
Pro primo harmadszor: Ari finommanikűrözött keze úgy rendezte, hogy madler egy
lépéssel előttem lehalászta a pályákat, ahol ő volt délelőtt, ott pecáztam én délután,
utána meg cirkuláris permutáció.
Kérdem tőle a B1 (vagy A1- ezt máig homály fedi) pálya után, hogy kell-e oda
gázlóbot?
- Áááh, dehogy, bemész a vízbe, átgyalogolsz kis köveken, majd lebaktatsz nyugisan
vagy harminc métert, ott állnak sorban a halak a bokrok alatt, bepottyantós legyek,
oszt annyi! - mondta a drága ember.
Ezért hát a gázlóbotot a kocsiban hagytam kb. nyolcszáz méterre, s mi várt rám:
- Az első tíz lépés után jobbnak láttam a nagy erővel taszító Savinjából kikecmeregni,
mielőtt még a torkolatig sodort volna. A parton törtem magamnak egy karomnyi
husángot. Na, azzal sikerült besurranni az áldott helyre, éjjeliszekrény méretű kövek,
egy méteres gödrök érintésével.
Egy dolog rendben volt: a halak valóban a bokrok alatt voltak, zömmel. De gödörből
is jött egy.
Mikor már elzsibbadt a lábam a hideg víztől, no meg az "álljmegegykövönféllábon"
mutatványok után, kellemes pihenést nyújtott a sziget, az áldott sziget a nagy zúgó
alatt.
Ivóvíz a kocsiban.
- Savinjából nem iszol, mert befosol! - szólt a belső hang.
Nem ittam, de nem is fostam be.
Csak az idegtől, mert elveszett a gázlódorongom, újat kellett szerezni. Erre ott volt a
sziget, azon találtam egy megfelelőt.
Kijönni is kétesélyes volt; vagy sikerül a már bejáratott módon, vagy úszva. Az első
verzió bejött, a másodikkal már nem is próbálkoztam. Vagyis nem úsztam hanem
megúsztam.
Kár, hogy "hivatalos" fotósunk inkább tibolya sporttárs izgalmas fotóinak
kattintgatásával volt elfoglalva. A Nikont videóra kapcsolva... lett volna min röhögnie
az utókornak- maradjunk ennyiben.
Pro primo negyedszer. A hármas pálya a Dretán.
Jön ez az áldott ember- ennek a blognak a slankítója- hogyasszongya:
- Hááát, hogy az a hármas placc a Dretán, két nyamvadt halat fogtam, sehol egy hal,
egy galócát láttam egy nagy gödörben, oszt annyi.
- Na - gondoltam - ezek a közel lakó falusiak már itt is karbidoznak, vagy áramoznak,
vagy miafene? Két hete még számolatlanul fogtunk, most meg semmi.
- Ejha, erre ráfaragtunk, nem is beszélve arról, hogy Ószab Veli sporttárs annyit
fogott néhány száz méterrel lenneb, hogy a fogási naplója betelt és egy lehántott
nyírfakéregre véste nyálazott tintaceruzával a trófeáinak darabjait s méreteit.
Nyert is a drága- tapasztalatot.
Tehát hármas pálya, gatya fel, legyek hadrendbe, bot kiválasztva, égre felnéz, jön a
vihar.
- A viharba, csak ez hiányzott! De végül elkerült. Megúsztuk
Pályát becserkészem, fentről indulok, a víz is fentről folyik, miért kellene vízzel
szemben pis..., ja széllel szól duma, mindegy.
Tizenkét szederbokron és egy siklón keresztül csörtetek a vízig, s nézem. Fentebb
tükörvíz, itt is szedés, ott is szedés.
Eszembe villan "sehol egy hal", mondá drága csapattársam.
- Akkor ezek biztosan békák lesznek. Rájuk dobok. Kijön egy szivi, aztán még egy,
ez méret alatti. Nyírfakéreg nem fog kelleni, lehet, hogy a fogási napló elegendő lesz.
Balra egy gyors rész, három méter széles, tíz hosszú, max térdig ér.
Fel a nimfát, a natúr fácántyúk farkából kötve, aláólmozva, wolfram fej nuku (én
szóltam, három hete ugatom a mantrát:
natúrnimfafácántyúkfarkábólwolframfejnélkülaláólmozva)
Erdélyi emelgetős technika, elakad, venném ki, hát egy szivárványos.
Nyolc darab jön ki egymás után erről a helyről. Egyenméret 22 és 28 centi között.
- Lehet, hogy mégis kell nyírfakéreg???
Eszembe villan "sehol egy hal", mondá drága csapattársam.
A zúgó alatt a galócás gödör.
Ugyanaz a nimfa, elsőre kapás, másodikra kapás, utána megáll, mint Gyurika a
kiságyban, ha befosott.
Nimfát vált, pici pink wolframfejes bagatell.
Elsőre egy derekas pér.
Azonnal visszaváltok fácánosra, s jön egy szivárványos, aztán még egy. Utána
semmi.
Vissza a tükröshöz, ahol megint elkezdtek szedegetni a versenyhalak. Azért azok,
mert méret körüliek és rengeteg van belőlük. Megint kettő szárazra, vissza a egy picit
lennebb a bokrok alá megint nimfával.
Gammarus, sötétszürke, kegyetlenül aláólmozva. Három jön, egyik sebes pisztráng.
Eszembe villan "sehol egy hal", mondá drága csapattársam.
" És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt."
jut eszembe József Attila.
Elmajszolok egy almát (víz ismét a kocsiban maradt).
Átkukucskálok a szomszédhoz, HBali épp fáraszt. Fárasztó volt, az biztos, mindent
megnyert, kivéve a legnagyobb halat, mert azt bizony kitartó csapattársunk, Gargeth,
alias Gargantua és Pantagruel Mátyás Etele ejtette el. S a szemüvegét is.
Jön még kettő a bokrok alól.
Van még idő, újra végigpásztázom a pályát a kezdeti sorrendben, mire fúj a virtuális
kürt, vége a versenynek.
Számolom: huszonegy értékelhető hal.
Eszembe villan "sehol egy hal", mondá drága csapattársam.
Hát ilyen volt ez a fránya hármas pálya.
S azok a furfangos szlovénok?!
Mert végülis levontam a konklúziót.
Ezek az éjszaka leple alatt újratelepítették a hármas pályát.
Biztos is, hogy így történt.
(Brucis51)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:-D :-D :-D :-D :-D
VálaszTörléskafa
áhhh! ez az én uram! :)
VálaszTörlés(madáné)
www.mixresult.com, a new-generation Mix education result news portal, publishes update result news from a highly
VálaszTörlésinteractive platform.
www.mixresult.com