2015. június 16., kedd

DRETÁS ANZIKSZ, AVAGY A HÁRMAS PÁLYA TITKA



Az úgy volt, hogy egy csapatba -kalangyába lapátolt a kegyetlen sors- no meg

Aranka- másnapos remegő cédulahúzó keze, s nem volt elég ötszáz kilométeren a

kényszerű összezárás, még a vízen is...

Ejh, mindennek vége szakad egyszer, vagyis a rosszban is valami jó: amikor vége

van.



Mozirski Gaj elnevezésű legyes dzsemborin akadtunk össze.

Több dologban is.

Pro primo először: egy szobában voltunk elszállásolva, minden erőfeszítés ellenére

ez jutott nekünk osztályrészül. Ráadásul dupla ágyban, mint hitvesek a nászúton.

Hiába próbáltam jó előre elaludni, szobatársam - aki ezen elhanyagolt blog

elsorvasztója- az esti sörözgetés után kifelé akarta nyitni az amúgy befelé nyíló ajtót,

s mivel ez nem sikerülhetett első nekifutásra, hát többszöri nekifutással próbálkozott-

mindhiába.

Aztán rájött...

Rám meg frász jött.

Rendesen bele se jöttem a mélyhorkolásba, jött ő és... kezdhettem elölről.

Horkolásban amúgy szerintem döntetlenre állunk.

Pro primo másodszor: a csapat-összeállítás diktatórikus megszervezésében,

törzsfőnk ugyanis rémálmában (rém áll bálban- bocs) kitalálta, hogy a csapatok

kijelőlése sorshúzásos alapon történjék. Üsse kavics, úgyis csak szórakozás (ez meg

szó-rakodás).

Hát nem összesorsoltak? Egy csapatba madafakával meg Gargeth, alias Gargantua

és Pantagruel Mátyás Etelével.

Huuuh! Lesz itt történet!!!

Pro primo harmadszor: Ari finommanikűrözött keze úgy rendezte, hogy madler egy

lépéssel előttem lehalászta a pályákat, ahol ő volt délelőtt, ott pecáztam én délután,

utána meg cirkuláris permutáció.

Kérdem tőle a B1 (vagy A1- ezt máig homály fedi) pálya után, hogy kell-e oda

gázlóbot?

- Áááh, dehogy, bemész a vízbe, átgyalogolsz kis köveken, majd lebaktatsz nyugisan

vagy harminc métert, ott állnak sorban a halak a bokrok alatt, bepottyantós legyek,

oszt annyi! - mondta a drága ember.

Ezért hát a gázlóbotot a kocsiban hagytam kb. nyolcszáz méterre, s mi várt rám:

- Az első tíz lépés után jobbnak láttam a nagy erővel taszító Savinjából kikecmeregni,

mielőtt még a torkolatig sodort volna. A parton törtem magamnak egy karomnyi

husángot. Na, azzal sikerült besurranni az áldott helyre, éjjeliszekrény méretű kövek,

egy méteres gödrök érintésével.

Egy dolog rendben volt: a halak valóban a bokrok alatt voltak, zömmel. De gödörből

is jött egy.

Mikor már elzsibbadt a lábam a hideg víztől, no meg az "álljmegegykövönféllábon"

mutatványok után, kellemes pihenést nyújtott a sziget, az áldott sziget a nagy zúgó

alatt.

Ivóvíz a kocsiban.

- Savinjából nem iszol, mert befosol! - szólt a belső hang.

Nem ittam, de nem is fostam be.

Csak az idegtől, mert elveszett a gázlódorongom, újat kellett szerezni. Erre ott volt a

sziget, azon találtam egy megfelelőt.

Kijönni is kétesélyes volt; vagy sikerül a már bejáratott módon, vagy úszva. Az első

verzió bejött, a másodikkal már nem is próbálkoztam. Vagyis nem úsztam hanem

megúsztam.

Kár, hogy "hivatalos" fotósunk inkább tibolya sporttárs izgalmas fotóinak

kattintgatásával volt elfoglalva. A Nikont videóra kapcsolva... lett volna min röhögnie

az utókornak- maradjunk ennyiben.

Pro primo negyedszer. A hármas pálya a Dretán.

Jön ez az áldott ember- ennek a blognak a slankítója- hogyasszongya:

- Hááát, hogy az a hármas placc a Dretán, két nyamvadt halat fogtam, sehol egy hal,

egy galócát láttam egy nagy gödörben, oszt annyi.

- Na - gondoltam - ezek a közel lakó falusiak már itt is karbidoznak, vagy áramoznak,

vagy miafene? Két hete még számolatlanul fogtunk, most meg semmi.

- Ejha, erre ráfaragtunk, nem is beszélve arról, hogy Ószab Veli sporttárs annyit

fogott néhány száz méterrel lenneb, hogy a fogási naplója betelt és egy lehántott

nyírfakéregre véste nyálazott tintaceruzával a trófeáinak darabjait s méreteit.

Nyert is a drága- tapasztalatot.

Tehát hármas pálya, gatya fel, legyek hadrendbe, bot kiválasztva, égre felnéz, jön a

vihar.

- A viharba, csak ez hiányzott! De végül elkerült. Megúsztuk

Pályát becserkészem, fentről indulok, a víz is fentről folyik, miért kellene vízzel

szemben pis..., ja széllel szól duma, mindegy.

Tizenkét szederbokron és egy siklón keresztül csörtetek a vízig, s nézem. Fentebb

tükörvíz, itt is szedés, ott is szedés.

Eszembe villan "sehol egy hal", mondá drága csapattársam.

- Akkor ezek biztosan békák lesznek. Rájuk dobok. Kijön egy szivi, aztán még egy,

ez méret alatti. Nyírfakéreg nem fog kelleni, lehet, hogy a fogási napló elegendő lesz.

Balra egy gyors rész, három méter széles, tíz hosszú, max térdig ér.

Fel a nimfát, a natúr fácántyúk farkából kötve, aláólmozva, wolfram fej nuku (én

szóltam, három hete ugatom a mantrát:

natúrnimfafácántyúkfarkábólwolframfejnélkülaláólmozva)

Erdélyi emelgetős technika, elakad, venném ki, hát egy szivárványos.

Nyolc darab jön ki egymás után erről a helyről. Egyenméret 22 és 28 centi között.

- Lehet, hogy mégis kell nyírfakéreg???

Eszembe villan "sehol egy hal", mondá drága csapattársam.

A zúgó alatt a galócás gödör.

Ugyanaz a nimfa, elsőre kapás, másodikra kapás, utána megáll, mint Gyurika a

kiságyban, ha befosott.

Nimfát vált, pici pink wolframfejes bagatell.

Elsőre egy derekas pér.

Azonnal visszaváltok fácánosra, s jön egy szivárványos, aztán még egy. Utána

semmi.

Vissza a tükröshöz, ahol megint elkezdtek szedegetni a versenyhalak. Azért azok,

mert méret körüliek és rengeteg van belőlük. Megint kettő szárazra, vissza a egy picit

lennebb a bokrok alá megint nimfával.

Gammarus, sötétszürke, kegyetlenül aláólmozva. Három jön, egyik sebes pisztráng.

Eszembe villan "sehol egy hal", mondá drága csapattársam.

" És elkezdett az eső cseperészni,

de mintha mindegy volna, el is állt."

 jut eszembe József Attila.

Elmajszolok egy almát (víz ismét a kocsiban maradt).

Átkukucskálok a szomszédhoz, HBali épp fáraszt. Fárasztó volt, az biztos, mindent

megnyert, kivéve a legnagyobb halat, mert azt bizony kitartó csapattársunk, Gargeth,

alias Gargantua és Pantagruel Mátyás Etele ejtette el. S a szemüvegét is.

Jön még kettő a bokrok alól.

Van még idő, újra végigpásztázom a pályát a kezdeti sorrendben, mire fúj a virtuális

kürt, vége a versenynek.

Számolom: huszonegy értékelhető hal.

Eszembe villan "sehol egy hal", mondá drága csapattársam.

Hát ilyen volt ez a fránya hármas pálya.

S azok a furfangos szlovénok?!

Mert végülis levontam a konklúziót.

Ezek az éjszaka leple alatt újratelepítették a hármas pályát.

Biztos is, hogy így történt.

(Brucis51)

4 megjegyzés:

  1. :-D :-D :-D :-D :-D

    kafa

    VálaszTörlés
  2. áhhh! ez az én uram! :)
    (madáné)

    VálaszTörlés
  3. www.mixresult.com, a new-generation Mix education result news portal, publishes update result news from a highly

    interactive platform.
    www.mixresult.com

    VálaszTörlés
  4. Wow! I just love your blog and the way you are talking. You can consider to Learn new creative skills everyday from here: varyhelp We offer best Free written and video tips/tutorials on webdesign, graphics design, WordPress and Internet marketing. All video and written courses are 100% Free. Start learning from today to build up your carrier in creative industries.

    VálaszTörlés