ööööő

köszönöm anyámnak, apámnak, testvéreimnek...

ez egy baromság! (no jó! a többi is az lesz!)

köszönöm inkább nagyapámnak, aki 6 évesen az első körös botomat tokoz orsóval kombózva elindított a lejtőn!

köszönöm a felségemnek, aki nem csap agyon, ha őzszőrt kell söprögetnie légykötés után!

köszönöm a zagyvának, és a tiszának!

köszönöm levinek, akit igaz több mint 20 éve ismerek, de csak 3 éve részese igazán az életemnek!

köszönöm jánosunknak, aki jó nebuló módjára issza szavaim és még több ismeretre sarkall!

köszönöm fruttának, aki jó humorával és nem kevés tudásával színesebbé teszi az életem!

köszönöm bubunak, akit lassan levi segítségével és egy "kis" sikerélménnyel át tudtunk csábítani a sötét oldalra!

nagyon sok köszönöm van még... szlevi, kájli, eti, földi... (bocs mindenkitől aki kimaradt)

szal az ömlengést és a köszönömöket félretéve, megtisztelő mindez. megtisztelő, hogy egy ilyen csapatban horgászatok, ilyen vizeken. 

mikor elkezdtem, megfogadtam, hogy felvésem minden pecánkat. most jelzem, hogy ez elmaradt. gyönyörű órákat tölthettem a vízen. szebbeket, mint mikor ülve pecáztam.
nagy szerelem számomra ez!

a legyezés!
legyen az klasszikus, vagy sem.

jah, és hogy mi az apropója mindezen bejegyzésnek? mielőtt posthumus legyessé avatnátok, nem akarom abbahagyni.
a megtisztelő díjat szeretném ezen rövid szösszenetben megköszönni, amit pupa alapított, atyafi adományozott nekem és egy másik nagyszerű pergető oldalnak. (steveolson-nak)

folyik a nyál a monitoron. nem kicsit! de nagyon!

meghatódtam! s talán nem is érdemlem ezt a kitüntetést!

levezetésképp talán olvassátok el kedvenc bejegyzésem: (minden pér sokkot kapott) 

tényleg a kedvencem, (nem a halak mennyisége miatt)!

ui: úgysem fogok nagy betűket használni!

mdfk!