2011. november 30., szerda

Nescafé peca a Ribniken


Joci szólt a múlt héten, hogy le kellene zárnunk a szezont egy jó pecával, mondjuk Boszniában a Ribniken. Kis családi egyeztetést követően elfogadtam a meghívást.
Ahogy lenni szokott előző nap még estig volt munkám, szóval mind a készülés, mind a légykötés kicsit nehezen jött össze- mintha lemaradtam volna a moziban a reklámokról és a híradóról- úgy vágtam neki hajnal kettőkor az indulásnak.

Az utazásra 7 óra és 30 perc kellett, ami a bennünk lévő „lőlázzal” elviselhető volt. Még az utazás utolsó kilométerein is köd volt, de ahogy leértünk a patakhoz és a szállást elfoglaltuk, kisütött a nap. Kiváltottuk a jegyet (30 euro) és már mentünk is pecázni.
A víz különösen alacsony volt, a szállás környékén jellemzően térdig ért a víz és emiatt a halak óvatosak voltak, de kis egyhelyben topogás után megnyugodtak. A napsütés hatására kis kérészek kezdtek repkedni amik közé dobva az úgy-ahogy hasonlító legyet volt akciónk bőven. Sok hal volt a patakban és jellemzően 30 cm fölötti pérek, elvétve pisztrángok is, de sokkal nagyobb testeket is lehetett látni bőven.



Az első napot kicsit szegényesen de azért eredményesen zártam. Néhány apró péremet (30-35 cm) egy szebb sebes pisztráng koronázta meg.
A halak kapókedve a durván kettő óráig tartó rajzás után alábbhagyott. A pecát 4 óra körül zártuk.
Este pisztrángvacsora volt a menü és utána baráti beszélgetés, sörözéssel.
Másnap a szomszédban történő disznóvágásra ébredtünk. Kicsit hidegebb volt a reggel mint tegnap, ezért nem kapkodtuk el az indulást. Lassan megreggeliztünk és légykötésbe fogtunk. Én előző nap 18-as legyekkel horgásztam, ami nagynak bizonyult, ezért 22-es horogra kötött apró kacsalegyeket kötöttem vékony zöld testtel. A napot ezzel pezáztam végig, 0.09-es előkével. Az időjárás megnehezítette a horgászást, mivel csak délutánra emelkedett 0 fok felé a hőmérséklet. Sokat bajlódtam a gyűrűkbe rakódott jéggel és a fagyos kezem is egyre nehezebben működött.





A rajzás ezen a napon sem maradt el, de a halakat jellemzően előtte és utána fogtam, valamivel többet mint tegnap. A péreket könnyebben be tudtam csapni a finomabb felszereléssel. A bot 7’6” #2-es elégnek bizonyult.




A hazaút 9 óráját jóízű beszélgetéssel töltöttük el.

Szép volt, jó volt – csak ne lenne annyira messze.

Lee

13 megjegyzés:

  1. no nem bánnám, ha egy ilyen csordogálna a kertem alatt. azért néha irigykedem...
    jó kis szösszenet! ;D

    VálaszTörlés
  2. Folytatást és olvashatóbb betűtípust követelek :-)!

    VálaszTörlés
  3. Felnyomtalak titeket a Faszbúkra! ÖHM-en keresztűl :-)

    VálaszTörlés
  4. Jó kaland, megyek én is (ha igaz) holnap.
    Csak az a kib...ott #22-es csapdája (legye) ne lenne!

    VálaszTörlés
  5. Dobro jutro,
    talpas, dőlt és folyamatos nagy betűt nem használunk monitoron, mert fárasztó az olvasása. Papiron meg talpas betűk a jobbak.

    A képen egy török kávé látható, amit a háború óta bizonyos régiókban házi kávénak neveznek.

    Asszem ma reggel rossz helyen ébredtem...monitor előtt nescaféval...

    mrb

    VálaszTörlés
  6. wtf?
    kedves professzor úr. köszönjük szőrszálhasogatását.
    ez egy blog, nem a háború és béke.
    talán a kinézet ölheti az olvashatóságot egy kicsit. ha megbocsájtja.
    mdfk

    VálaszTörlés
  7. Törökkávé, én is azt ittam 3 napig, nekem bejött.
    A peca is.

    VálaszTörlés
  8. :) jóvanna, csak a betűtípussal volt bajom. A török kávé is megvolt már...de itthon nagyon más mint ott a teraszon beázott rugdalózóban a nap végén.

    mrb

    VálaszTörlés
  9. A címben szereplő Nescafé nem a kávéra vonatkozott, hanem az egész túra hirtelenségére, gyorsaságára. Már amennyire lehet 650 km-t gyorsan megtenni. Kétségtelen hogy, egy ekkora út kevésbé tűnt volna hosszúnak, ha több napra megyünk pecázni, esetleg nyáron, amikor a horgászásra szánható idő az utazással eltöltött időhöz képes több. A kávés kép (nyilván törökösen)csak hab a tortán.

    VálaszTörlés
  10. köszönjük szépen! viszont kívánjuk!
    mdfk

    VálaszTörlés