Ahogy lenni szokott előző nap még estig volt munkám, szóval mind a készülés, mind a légykötés kicsit nehezen jött össze- mintha lemaradtam volna a moziban a reklámokról és a híradóról- úgy vágtam neki hajnal kettőkor az indulásnak.
Az utazásra 7 óra és 30 perc kellett, ami a bennünk lévő „lőlázzal” elviselhető volt. Még az utazás utolsó kilométerein is köd volt, de ahogy leértünk a patakhoz és a szállást elfoglaltuk, kisütött a nap. Kiváltottuk a jegyet (30 euro) és már mentünk is pecázni.
A víz különösen alacsony volt, a szállás környékén jellemzően térdig ért a víz és emiatt a halak óvatosak voltak, de kis egyhelyben topogás után megnyugodtak. A napsütés hatására kis kérészek kezdtek repkedni amik közé dobva az úgy-ahogy hasonlító legyet volt akciónk bőven. Sok hal volt a patakban és jellemzően 30 cm fölötti pérek, elvétve pisztrángok is, de sokkal nagyobb testeket is lehetett látni bőven.
A halak kapókedve a durván kettő óráig tartó rajzás után alábbhagyott. A pecát 4 óra körül zártuk.
Este pisztrángvacsora volt a menü és utána baráti beszélgetés, sörözéssel.
Másnap a szomszédban történő disznóvágásra ébredtünk. Kicsit hidegebb volt a reggel mint tegnap, ezért nem kapkodtuk el az indulást. Lassan megreggeliztünk és légykötésbe fogtunk. Én előző nap 18-as legyekkel horgásztam, ami nagynak bizonyult, ezért 22-es horogra kötött apró kacsalegyeket kötöttem vékony zöld testtel. A napot ezzel pezáztam végig, 0.09-es előkével. Az időjárás megnehezítette a horgászást, mivel csak délutánra emelkedett 0 fok felé a hőmérséklet. Sokat bajlódtam a gyűrűkbe rakódott jéggel és a fagyos kezem is egyre nehezebben működött.
A rajzás ezen a napon sem maradt el, de a halakat jellemzően előtte és utána fogtam, valamivel többet mint tegnap. A péreket könnyebben be tudtam csapni a finomabb felszereléssel. A bot 7’6” #2-es elégnek bizonyult.
A hazaút 9 óráját jóízű beszélgetéssel töltöttük el.
Szép volt, jó volt – csak ne lenne annyira messze.
Lee
Lee
no nem bánnám, ha egy ilyen csordogálna a kertem alatt. azért néha irigykedem...
VálaszTörlésjó kis szösszenet! ;D
Folytatást és olvashatóbb betűtípust követelek :-)!
VálaszTörlésmásodik kérés elintézve ;)
VálaszTörlésFelnyomtalak titeket a Faszbúkra! ÖHM-en keresztűl :-)
VálaszTörlésthx...
VálaszTörlésJó kaland, megyek én is (ha igaz) holnap.
VálaszTörlésCsak az a kib...ott #22-es csapdája (legye) ne lenne!
Nincs is olyan messze,sőt...
VálaszTörlésDobro jutro,
VálaszTörléstalpas, dőlt és folyamatos nagy betűt nem használunk monitoron, mert fárasztó az olvasása. Papiron meg talpas betűk a jobbak.
A képen egy török kávé látható, amit a háború óta bizonyos régiókban házi kávénak neveznek.
Asszem ma reggel rossz helyen ébredtem...monitor előtt nescaféval...
mrb
wtf?
VálaszTörléskedves professzor úr. köszönjük szőrszálhasogatását.
ez egy blog, nem a háború és béke.
talán a kinézet ölheti az olvashatóságot egy kicsit. ha megbocsájtja.
mdfk
Törökkávé, én is azt ittam 3 napig, nekem bejött.
VálaszTörlésA peca is.
:) jóvanna, csak a betűtípussal volt bajom. A török kávé is megvolt már...de itthon nagyon más mint ott a teraszon beázott rugdalózóban a nap végén.
VálaszTörlésmrb
A címben szereplő Nescafé nem a kávéra vonatkozott, hanem az egész túra hirtelenségére, gyorsaságára. Már amennyire lehet 650 km-t gyorsan megtenni. Kétségtelen hogy, egy ekkora út kevésbé tűnt volna hosszúnak, ha több napra megyünk pecázni, esetleg nyáron, amikor a horgászásra szánható idő az utazással eltöltött időhöz képes több. A kávés kép (nyilván törökösen)csak hab a tortán.
VálaszTörlésköszönjük szépen! viszont kívánjuk!
VálaszTörlésmdfk