tour de blaireau

„Mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult 2000. január

30-án a nagybányai bányavállalat létesítményéből a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba,

majd a Tiszába került. A minden élőlényre halálos méreg koncentrációja 180-szor haladta

meg a megengedett határértéket, így valóságos halszőnyegek úsztak le a folyón.”

Nem túl kecsegtető belépő, de a történet valahol itt kezdődött.

A nagy halpusztulásra való tekintettel a Tiszán általános horgászati tilalmat rendelt el a

vízkezelő. Józsi barátom tiszai halászcsalád sarja nehezen emésztette meg. Nap, mint nap

kijárt a vizet fürkészni és több videofelvételt is készített a jászokról, amint a háborítatlan

vízparton rajokban úszkálnak (merthogy a tilalmat nagyon szigorúan kezelték -nemigen volt

senki a vízparton). Az ő olvasatában igazságtalan volt a tilalom, mivel a szennyezés lehet

hogy nagy pusztítást végzett, mégis voltak olyan egyedek, melyek tudomást sem vettek eme

katasztrófáról.

Szégyen nem szégyen de nem bírták tovább az idegei és este az éj leple alatt a sneciző

sokdarabos teleszkópos botját legyezőbottá átalakítva lelopózott hogy a nappal látott jászokra

bevesse legyét.

Másnap nagy örömmel újságolta hogy a Tisza él, és hogy milyen sok halat fogott.

éjszakai jászozás

Az előző kijelentést felülírva a történet igazából itt kezdődött, amikor is a barátom rájött, arra

hogy a legyezéshez nem feltétlenül kell világosnak lennie, és hogy a jászok könnyen elvesztik

óvatosságukat a sötétben.

Sok-sok éves esti pecázás és tapasztalat azt is bebizonyította, hogy ez a Kánaán, amit akkor és

azóta többször is megtapasztaltunk csak egy speciális időszakban, a kérészrajzást megelőző

néhány héten tapasztalható. Felmerülhet a kérdés hogy esetleg nem ívási szándékból

tartózkodnak ilyenkor a partközelben a halak, amely lehet hogy igaz, de az is igaz, hogy amint

kirepül a kérész azzal el is tűnnek a partszéli részekről. A mai napig csak egy „tudományos”

magyarázatot tartok elképzelhetőnek mégpedig azt, hogy a kérészek kirepülésük előtt

már „edzenek” a vízben és várják az igazi pillanatot. Tehát a jászok az elvétve kikelő vagy

kikelni készülő kérészek miatt kerülnek ki a partközelbe.

jász és harisnyalégy

Mivel ez a feltételezés már akkor a fejünkben volt megpróbáltunk ezért a kérészhez hasonló

legyet kötni. Szintén sok próbálkozás után rájöttünk, hogy egyáltalán nem kell túlbonyolítani

az esti legyezéshez a műlegyet. Több mérföldköve is volt a végleges tuti légynek, amit végül

fehér női nejlon harisnyából kivágott csíkból kötöttunk meg. Egy kis farkacskát hagytunk

neki és lazán 3-4 tekeréssel végigmentünk a horogfejig és ezzel kész volt „a kb. tovább tart az

alapkötés, mint a légy” légy.

Mivel többször is leszakadt a légy ezért úgy gondoltuk nem követünk el szentségtörést ezzel a

művel, de légykötő versenyen nem indultunk volna vele.

A peca végtelenül egyszerű. A partot óvatosan közelítsük meg, bár annyira már nem óvatosak

a jászok, mégse csörtessünk. Rövid 3-4 méteres dobásokkal kezdjünk horgászni és szinte

teljesen a part szélére dobjunk. A halak amennyiben jelen vannak biztosan hamarosan fogunk

közülük amit sokszor heves tolóhullám jelez, de ritkán van balinos rárablás. A jásznak

hagyni kell egy-két gondolatnyi szünetet a tolóhullám megjelenése után és akkor egy kis

bevágással meg is akaszthatjuk. A jelenlétük egyébként látványos. Amennyiben nincs

kapásunk de a halakat látjuk mozogni úgy a zsinórral egyre távolabb horgásszunk, de 10

méter felett érdemes inkább továbbsétálni. Ha nincs halmozgás, akkor várjunk egy-két napot,

esetleg máshol keressük meg a jászokat, akik szívesen tartózkodnak kövezésen, de agyagos

partoldalban is. A lényeg inkább az, hogy a víz ne mélyüljön hirtelen.

eredmény

Végül néhány kép és még egy gondolat. A pozó olasz cég gyárt kabát alatt elférő teleszkópos

legyezőbotot :)  pozó teleszkópos :)

Lee