minden pér sokkot kapott, avagy a szilikonolaj titka

szanaszét kettészeltük a folyót. vagyis kínunkban hazafelé megbeszéltük, hogy igazán így jellemezhetnénk az elmúlt napot.

főcím:

(a legjobb fényképezésért járó oszkárt lezsíroztuk előre)

a horvát autópálya kapuknál keletkezett anomáliában a szabólevitől kapott kedvenc belga számunk, a sámán (hallgatható változat (a klipp fos)) bömbölt épp. mi csordogáló könnyel taknyosra röhögtük magunkat az eszetlen barmokon. húztunk délre.

felbőszülve az itthoni víz(v)iszonyokon és az utolsó mentsvárként romokban heverő ipoly-garam kupa végső megsemmisülésén, úgy határoztunk megnézünk valamit. valamit amit még nem láttunk, nem próbáltunk.

péreket akartunk fogni! nagyokat és sokat!

hirtelen ötlettől vezérelve a san lett volna a fő csapásvonal, ám a pogodynkapontpéel nem sok jóval kecsegtetett. mármint 200 fölötti vízzel. magyarul max fenekező cuccot tudtunk volna vinni. már majdnem öntöttem a kanálólmokat, mikor beugrott, hogy vannak nekem tapasztalt legyező barátaim is.

egy gyors körtelefon és a jobbnál jobb ajánlások után a kupa-kupica-curak hármas mellett döntöttünk.

csütörtök este indultunk kanizsára. ott ismerősöknél meghúztuk magunkat éjszakára. egy gyors eszmecsere szabólevinél, majd a belgacédé begyűjtése után áthúztunk a szimplán bűzbarlangként ismert földszinti lakba. dohányzom, de az a tömény bagószag ami ott terjeng az a láncdohányos gyomrát is megviseli. szóval szlevitől éjfél körül érkeztünk. lee hozott hálózsákot, mink később kiderült, csak egy részét. ledobáltuk a gyermekméretre szabott dekatlonos csodát, amiből drága barátom kifelejtette a párnát. agyvérzéses tüneteket produkálva próbáltam az épp elvonuló vihar a fejembe toluló vér és a rettentő bűz ellenére álomba merülni. nem sikerült. talán egy után...

... valaki suttog a fülembe. hirtelen azt hittem a gyerek jött át a másik szobából mert rosszat álmodott, de a kemény fekhely, és a bűz helyre tett. lee az. sötét van. a telefon sem jelzett. hány óra lehet? levi felébredt.és engem is próbált magamhoz téríteni. induljunk! fél négy. anyám! sikerült kicsivel több mint egy órát aludnom.

gyors félmosakodás után - félmosakodás igen, mert mindenem otthon hagytam a nagy rohanásban, esőkabátot, fogkefét, fényképezőt... - szal elindultunk.

az eső szakadt. szó szerint szarrá áztunk mire a kocsiig megtettük az a 4 métert. basszameg! az esőkabát. ha kinn is esik, végem. bementünk a nonstoptescoba és nagy nehezen találtunk esőkabátot. egy gyors reggeli a kanizsai mekiben és már pályán is voltunk.

időkép

az ég kurvára be volt simulva. mi meg szarva! lelki szemeink előtt lebegett ama szörnyű kép, ahogy állunk a parton, és vizslatjuk a kakabarna sárhömpölyeget. az eső rendületlenül szakadt. mi listát készítettünk közben arról, mit is hagytunk otthon. pölö meleg cucc. én strandpapucsban pólóban és napszemüvegben indultam. az autópályai hőmérő 11 fokot mutatott.

hét után érkeztünk. három órás ablaktörlés után megérkeztünk. a víz nem zavarosodott be. de miket is beszélek. ilyen kristálytiszta vizet még nem is láttam. mintha a csapból engedték volna fel. kocsmában jegyvétel, gyors átöltözés, és irány a víz. az eső szakad. 10 fok. ideális szárzlegyes téma.

szlevi ajánlása és a hosszú úton történt esélylatolgatásoktól vezérelve a kupica mellett döntöttünk (leenél ez kupika lenne, mer jó angolos. ami a kupleráj kicsinyítő képzős változata) hagyjuk.

szóval a víz gyönyörű, a környezet ugyancsak. nem akarok ömlengeni, de a legszebbek közé sorolnám az általam látott vizek közül.

nyolckor már a vízben állunk. bogár nem repül, így marad a kájli féle - "az repül amit felköt" - metódus.

az első száz méteren halat sem látunk. kesergünk, szentségelünk. egyre változatosabb a meder, az első tálcát levi dobálja míg én lejjebb szerencsétlenkedek a húzósban. meg is fogja a becsületpért. olyan huszonötös formát. 

az első

szétcseszem a pályáját. én is fogni akarok. pici légy kell. kisebb mint amit kötöttünk. fölrakok egy sárga testű szürkeszárnyút. a pérek sokkot kapnak. ész nélkül vetik rá magukat. megvan a nap legye. hosszan kell operálni. ha közeledünk, odébbállnak. vékony, másfeles vékonyodó plusz 10es tipet jó másfél méter hosszan.

egyre jobb a pálya. látunk nagy galócákat. náci tengeralattjáróként fenségesen úszkálnak a zöldes mély vízben. a 10 óra körül jár, de megfogtuk fejenként a húszat. fogok egy kis domit. utána egy gyönyörű mintázatú sebest. jönnek a pérek! (tankcsapda után szabadon) 25-30 körüliek. fejben meg van minden. finom prezentáció, jó légy, jó reflexek. csak kivitelezni nehéz egy ilyen éjszaka után.

az eső szakad.

a függőhíd után durvul a pálya. több és szebb halak. a mennyekben érzem magam. a fáradtságom sehol. csak a légyre és az alatta megjelenő kis karikára tudok koncentrálni. ki gondolta volna reggel, amikor büdös pofával egy óra alvás után, szakadó esőben érkeztünk, hogy ilyen jó lesz.

szétválunk. kicsi a pálya kettőnknek. horgászt a közelben sem láttunk. miénk a pálya... (belga-majd megszokod-2002)

én maradok, levi föntebb megy. megbeszéljük, hogy később talizunk, eszünk valamit azután átnézünk a kupára. bár egy porcikám sem kívánja itt hagyni ezt a vizet, de mégis csak egy egynapos felderítőpecára jöttünk. az egyik poolban egy francia sztrímerezik. átkiáltok - only dry- de nem érdekli ,vagy érti. csak franciául karattyol és taimeneket keres. panaszkodik, hogy nincs hal, vagy ha fog is, kicsit. leül a partra, pihen. én dobálom a szedést. ki is kapom szegénykém szeme láttára a nap halát egy negyven plusszost. gratulál és faképnél hagy. 

a nap hala

megnézem a curak-kipica torolatot. első dobásra akasztok egy szépet, de leakad (legalább is én azt hiszem). dobom a szedést. szedik a legyem. elbaszom a bevágást. legalább is arra tippelek és kezdem magam nagyon felbosszantani. biztos kicsik- konstatálom - és otthagyom a vizet. jó 15 perc múlva, a másik helyen elbaszott kapássorozat után ránéztem a legyemre. nem is olyan meglepő, hogy nem fogtam halat, hisz a horgom beletört egy pérszájba. grrr.

lee végigszentségelte az elázó legyei miatt a pecát. egy telihugyozott farmernadrágot megszáríthatott volna a sok lengetéssel amit a legyei vízmentesítésére szánt. majd az utolsó órában megosztottam vele a titkom (na nem azt...), megkínáltam az én impregnálómmal. és láss csodát. nem süllyed az a fránya légy. egyszerű de nagyszerű találmány ez a szilikonolaj

az eső szakad. a gyomrom üres. hisz a reggeli mekdonácot már rég eltüzeltem a suhogtatás alatt. gyors kaja, majd vissza a vízre. a kupa kissé zavaros lett, így cseppet sem bánva maradtunk a kupicánál. pár pért begyűjtünk még, majd hét óra felé úgy döntünk elindulunk, hisz jó pár óra vezetés még előttünk van.

a víz nagyon bőkezű volt velünk. fejenként 60-70halat sikerült fognunk. a szépsége abban volt, hogy azért horgászni kellett rájuk. nem akadt fel önmagától a horogra. ha hibákat vétett az ember megúszta kapás nélkül. szóval nem volt műanyag szaga.

végigszenvedtük a belgával a haza utat. levi szolidaritásból szinte végigaludta az utat. azért kedvesen megkérdezte félóránként, hogy nem vagyok-e álmos.

nagyon jó peca volt. terep felderítve. halak megfogva, küldetés teljesítve.

remélem mihamarabb újra látunk kupica!

madafak

figyelem!

képek következnek!

ui: levi nincs nálam a fél pár kék térdzoknid!