ájbíbek! vagyis szégyen gyalázat, avagy: hogyan tegyük magunkat idiótává

ájbíbek!

(bár mondjuk a kép egy kicsit paradoxont idéz elő mind térben, mind időben) amúgy ez egy mai fotó rólam amúgy (is).

mondjuk ez szégyen gyalázat. két nappal ezelőtt jelentem be végleges visszavonulásom, és ma csillogó szemmel ülök a gép előtt és verem a ... klaviatúrát ezerrel.

megvallom az őszintét. de télleg.
mostanában alig legyeztem.
kész lett a csónakom, és én (mivel a tisza jelen állapotában legyezésre teljesen alkalmatlan) nekiálltam pergetni. vettem egy botot, hívogattam gégényt (szerintem kurvára unta). és élveztem, a szabadságot nyújtó ladikot, a berregő motort, az ismeretlen helyeket, a benzinre kidobott pénz minden gondolkodástól mentes  költését, no és hanyagoltam mindazt, ami az életem értelmét jelenteti (lehet kellett volna valahová egy pont). na ez volt csak az isten csapása. hót kuka vagyok a pergettyűs horgászathoz. el is adok minden szaros fahalat!
akkor jöttem igazán rá, (mondjuk előbb, de mindegy) mikor a sebesre leruccantam egy közeli délután.  rengeteg domit sikerült átvágnom. ha 10 évig pergetnék a tiszán, se fognék ennyi halat. akkora fíling volt, hogy még mindig libabőrös vagyok tőle.
ennyit a süket dumáról, jöjjenek a mai tények:

sajna a környéken nem lehet egy értelmeset peccantani. szolnok kuka. rékas egy fos. így 3 sör után kiötlöttem tegnap este, hogy fel kellene szaladni fentre. no nem oda, csak a zagyvára egy egész napos pecára.

legyes jánosunk a pusztában (29x20 cm fekete-fehér kompozíció arany keretben)

12900.- (vagy egy dobókosár)

jancsikám ismét jó partnernek számít, mint mindig. van nála víz, tud bogyózni, egyszóval megértő és szerény a drága. jó társaság no. szeressünk együtt lengetni. de tényleg semmi buzulás!
a "reggeli" indulást követően kilenc körül már hadonásztunk. kb 40 km-re szolnoktól. eleinte semmi. később sem, majd két helyen találtunk halat, nem is kis mennyiségben.
sikerült tíz felett fognom egy óra alatt egy bokorból. mondjuk jánosunk sem tétlenkedett.

 a felfedezés reményében (csak hogy stílusos legyek) lefelé indultunk. alattyán és jánoshida között csak az legyezzen, aki nagyon hülye, vagy mazochista. egy szaros csatorna, az egész szutykos vízzel tele.
vissza a törzshelyünkre, ám most a híd fölé.

(ha látnád, hogy a hátam mögött mi van! ez a tipikus bánáti is lerántaná magát pálya.

kurva sok a hal. megdobhatatlan helyek. mindenhol jász. domolykó sehol. pedig emléxem két éve nyüzsögtek itt, és jászt szinte látni sem lehetett.
felfelé tapostunk. hátha lesz még érdemes pálya.
jákóhalma felé vettük az irányt. egyre mélyebb lett a meder. a meder alján egyre kevesebb vízzel. próbálkoztunk, de mi is tudtuk, hogy semmi értelme. elcseszett idő.
a zagyva-tarna torkolat elég érdekesnek tűnt.

az a kicsi szutykos a zagyva. a tiszta nagy a tarna. mintha a zagyva lenne a tarna mellékfolyója. szutykos sáros víz folyt be a kristálytiszta tarnába. a tarna a torkolat felett tele domolykóval. negyvenesek is úszkáltak szép számmal. na ott baszott szét az ideg végleg. minden nálam található légy fönn volt. 20méter feletti dobásokkal operáltam. többször meghajoltam keletnek az autós imaszőnyegemen, a jó isten és szűz mária is előkerült, csak más kontextusban mint normális esetben. de csak egy csöppnyi jászt fogtam a tengernyi domi közül. ez volt a sorsom.
megettük a gyíkhúst, majd rágyúrtunk a nagy halálra, a rékasi pályára. oda, ahol a nagy LEE sem tudott halat fogni a minap. no majd mi! na mondanom sem kell. egy lófaszt!

lesújtó látvány fogadott. a víz seggig benőve. mozgás semmi. halat a gátról sem látni. ami 3 hónappal ezelőtt kánaán volt-

(egy igen jó példa a kánaánra)

-most egy rakat szar. ha kirohad a növény, talán lesz esély. de a part is kuka a magas növényzet miatt. szal aki nem akar túl nagyot szopni ne menjen rékas közelébe. max lángszóróval és bézbózütővel ( http://youtu.be/XlsLaIyXIhA ).
szal ennyi. remélem vések még sokat.
ejh, ha nem hanyagoltam volna a blogot. nem írnék összevissza ennyi baromságot.
na szisszentek még egy sört! joccakát!
szakamadafaka!