még azé belefostunk kétezertizenegybe

mint minden blóflájos rendezvény, ez is eldurvult a végére...
estére frutta mikulásruhában, nem gyengén illumináltan látogatta a tóparti házak gyerekeit. mert ugye az ablakból kikukucskáló ifjak egyből kiszúrtak egy horgászbottal és pálinkásüveggel hadonászó mikulást, aki szélesen gesztikulálva magyaráz egy füstölgő pözsó mellett. elfenekelt egy két kicsit, legurított még egy páleszt. és zártunk. zártuk 2011-et
no de ne rohanjunk ennyire előre!

életre hívtam (ez ma annyira divatos kifejezés) a blow-fly évzáró helyi erők versenyt. csütörtökön égett a kezünk alatt a munka. oklevélterv, pezsgődekorálás, légycsomózás.
péntek reggel indultunk erdőkertesre. biztos mindenki ismeri. a tó ami sosem fagy be, és kukára fogod magad pisztránggal egy óra alatt.
mivel beszart minden víz, és jánosunk az erdőkertes szó hallatán pavlovi reflexeket produkálva nyálcsorgatásba kezdett, így ezt a lavórt választottuk.
komoly előkészítő munkámnak köszönhetően csónakot foglaltam, útvonalat terveztem, díjat farigcsáltam.
szal reggel 7 órakor találka. frunyesz véreres üveges tekintettel közeledett a kocsi felé. saját bevallása szerint is még érzi a tegnapot. vagy inkább az aznapot.
berugtuk a verdát, majd bő másfél óra múlva kertesen landoltunk. még adós vagyok a kis, bár annál lelkesebb csapat névsorával: bubu, eti, frutta, jános623, lee, és jómagam.
rögtönzött, ki néz ki hülyébben sapkaverseny rendezünk lível. frunyókánk gurítja a söröket, az aznaposság leküzdése érdekében.
tuti legyeket mutogatunk egymásnak, a jigfejes thundertől a wooly biggerig (nem elírás). beokádjuk magunkat a kapun, majd a halőr mosolyogva közli velünk, hogy csak két csónak van. upsz! én a főnököt hívtam, de a főnök neki nem szólt. bassza meg a főnök! itt állunk hatan két csónakra, és köztudottan szopás partról próbálkozni. (később kiderült csónakból is) eldöntjük váltjuk egymást.
a következő nem kis meglepi akkor ér bennünket, mikor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a tó 80%-a be van fagyva. na ez kiverte a biztit végleg. csónak nincs, a befagyhatatlan tutitó rommá fagyva.
feltörtük a jeget, és megcéloztuk a maradék 20 %-ot, ahol már valaki örömmel lengetett, no meg pergetett. diszkréten a nyakukba másztunk, szétcsaptuk a pályájukat, de kapásokon kívül semmi nem volt. a halakat láttuk. mélán kóvályogtak a vízben. néha szétnyíltak a csalink előtt, majd újra csatasorba álltak a kóválygáshoz. minden fenn volt. sárga, piros, kék, zöld, fehér, fekete. kicsi, nagy, közepes... szartak ránk!
a pergető csóka reggel fogott egy párat. a legyező kolléga egyet.
a napot méla undorral hajigáltuk végig. a látott halak szó szerint elkerültek minket. a láthatatlanok is.
a délutánban bíztunk. talán az "esti szedés" (ez viccnek is rossz) eredményt hoz.
napközben kedves legyező barátaink érdeklődtek telefonon mit is (nem) lehet fogni, teázgattunk, dumáltunk, sőt kaptunk egy üveg pálinkát is, amit ezúton is szeretnék a csapat nevében megköszönni gergőnek.
néha eleredt a havaseső, amit eső váltott majd vissza. belénkfagyott a szar! szal szoptunk rendesen.
frutta a parton vizsgálta a csillagokat, sőt addigra mikulásnak is sikerült beöltöznie.
a jeget levi törte meg. majd fogott még egyet. az "érzem a számban a pezsgő ízét" című saját költeményét dudorászva baszott fel végképp mindenkit. majd fogtam egy sebest(!), vagy valami hasonlót. bubuka is beleakadt egy szivibe, de a visszamászott a csónakból a vízbe. záróakkordként a felszínen kóválygó fédöglött szívárványost mentettük meg a további szörnyű szenvedéstől egy jól irányzott evezőcsapással.
(ismét mindenki legalább három kamerával és két fényképezőgéppel érkezett. ám képek elenyésző számban készültek.)
felpakoltunk, eredményt hirdettünk:

2011-es év zárópecájának győztese lee! 2 hallal! gratulálunk!

(a mikulás mindenhol ott van)

a szar pecát figyelmen kívül helyezve, sikeresen összeröffentünk megint.

hazaindultunk. frutta meglátogatta a tóparti gyerekeket, és próbálta megmagyarázni nekik, hogy a mikulás azért maradt itt, mert úgy berúgott ötödikéről hatodikára, hogy nem talált haza lappföldre. így kénytelen volt tápos pisztrángokat kergetni a házuk előtti tóban.

képek jönnek:

fontos a biztos csónakkezelés!

a szárazon is biztonságban

csillagvizsgáló mikulás

a csapat (részlet)

nomádia

a biztonság kedvéért minden eseteben nyomjuk vissza a szakállát!

díjátadó ünnepség

a győztes:

hazafelé az út veszélyes!

szummázva: tipikus szopás volt ez is! -1 csónak, 20% horgászható pálya, betonmedencében nevelkedett kopott úszójú, lerágott farkú mélabús dögök, akik sajnos tényleg csak a konyhára valók! a boncolás eredménye mellesleg megállapította, hogy a halak gyomra teljesen üres. kórosan soványak. üzenem a kukoricafanoknak: kukorica nuku! magyarul: ha nem fogja ki őket valaki gyorsan, éhen fognak dögleni! jah és egy pasi a sarokban pisztrángtáppal, egy óra alatt fogott annyit, mint mi hatan egész nap. vagy az évek meg a rutin, vagy nem. de kérdem én.  érdemes így (itt) léggyel pisztrángra horgászni?


BUJÉK!
mdfk(c)