két nap tömény tisza

nem ismerem a tiszát! azt mondom "sokat" járok, de nem igaz. igazán abszolút gőzöm sincs a folyóról. ennek bizonyításához elég volt 2 szűk napot lenn töltenem.

csónakkal indultunk vasárnap reggel szolnokról. a cél, tiszaroff és tiszabura közötti szakasz meghorgászása volt. a táborban ahová indultunk 4-5 ember lesz. én vagyok csak fanatik legyező. sándor úgy fog mutogatni majd, mint az utolsó erszényes farkast :)

az út gyönyörű. láttam a tisza egyik legnagyobb vermelőhelyét, amit szerencsére már keményen védnek, mivel az orvhorgászok kedvelt vadászterülete volt. olyan örvényes leszakadt partokat, amit csak csónakból lát az ember. igazi burványló mély vizeket, végeláthatatlan dzsungelt a parton, ahová talán még ember nem tette a lábát. barátaim, akik már 10 éve minden nyáron lenn töltenek egy rövid hetet esküsznek erre a helyre. itt van például a tisza egyik "legnagyobb" (kisebb mint 90 fokos) hajtűkanyara, ami kisvíznél olyat produkál, amit ritkán lát az ember (sajna én nem láthattam, mivel legalább 2 méter plusz volt a folyón). a víz olyan szinten épít a belső íven, hogy a tisza háromnegyedét egy jó 500 méteren át egy óriási homokpad uralja. igy a folyó egy kisebb mederbe kényszerül. sajfoki kanyarnak hívják. állítólag mikor épp csak átcsusszan felette a fél méteres víz balinok hada hajtja rajta a küszöket.

úton a semmi közepén

a táborhelyünk a két falu között a dzsungelben volt. civilizáció a környéken semmi. térerő nulla. olyan dél körül sikerült kicuccolnunk.
segítségünkre vált az, hogy sanyi barátom ismerőse, akit viccesen az utolsó szamurájnak hívnak. kinn él ezen a helyen tavasztól őszig. vizslájával járja az ártéri erdőt. halat eszik, fütyül mindenre és jól érzi magát, szóval irigylem egy kicsit.
halászati őr volt. sajnos meggyűlt a baja a svédekkel és önbíráskodás miatt leszerelték. pedig saját bevallása szerint mikor ő volt a hajjakend, itt cigány nem vitt haza halat.

a tábor

a géppark sándorommal

faraday kalitka (nagy vihar esetén egyetlen mentsvárunk) és nem mellékesen, csak ezzel lehet szárazföldön kijutni a dzsungelből.

szóval belaktuk a tábort és útnak eredtünk. én megkaptam sanyi ladikját, ami finoman szólva is kurva jól megy. egy 25-os yamaha lövi az űrbe.
kaptam egy két tippet, hová menjek. be is próbáltam őket. sikerült kidurrantanom egy óra alatt két balint. sanyi híres balincsipszéhez (ami kocka alakú) a hozzávaló halat estig produkálnom kellett, még sosem ettem balint, így belehúztam. az áradó vízben kinn verték a parton a sneciket. brutális mennyiségű követésem volt. sok volt a balek, aki folyamatosan mellévert a légynek. mindenhol durrogás. szinte egyszerre kezdték és egyszerre hagyták abba.
érdekes. nem tudom, ti megfigyeltétek-e már mintha összebeszélnének. volt olyan, hogy fél órás kuss után nem győztem az egyik rablásból a másikba dobni, aztán megint kuss. egyértelműen a két kezes behúzás volt a nyerő, esetleg egy kis sodortatásra is oda-odanyúltak. a favoritként a sárga fehér bucktail-marabu valamit jelölném meg. sajna "minden" fajtából kettőt kötöttem. így a második fáradobós történet után favorit nélkül maradtam.

b1

b2

visszatűztünk a táborba. sajna éjszakára harcsázni senki nem tartott velem (pedig vittem a 10-esem böszme légyszörnyekkel). így helyismeret hiányában és az "egyedülnemszeretekéjszakacsónakázni" című szám fütyörészése közben letettem a bajszosfogásról.
sanyi fölkockázta a balint 1x1-re. egy két nagyobb darabot is beletettünk, egy kis liszt, só, és már sercegett is a forró olajban.

készül a balintöpörtő

brutál jó lett. én még ily finomat nem ettem. a kis darabokban ronggyá sültek a szálkák. bekajáltunk, dumáltunk egy kicsit, majd a hajnali süllőfogás reményében elmentünk szundítani. 

sikerült kurva jól aludnom. a polifómot mazochistáknak, esetleg légykötésre találták ki. de aludni nem lehet rajta. a hálózsákot valószínű mount everest-re tervezték. olyan melegem volt benne a kinti 12 fokban, hogy gatyában aludtam. no a sok alvásból nem lett semmi. a harcsák buffogása és halálmadarak rikoltozása közepette talán éjfélkor sikerült álomra hajtanom a fejem.

egyedül, hajnalban

reggel 5 előtt keltünk. reményekkel telve. sajna süllőt egyik pályán sem fogtunk. sándor fogott két kis harcsát,  pisti egy szebb balint. én megint dupláztam. két 50 körülit fogtam. 10 kor eleredt az eső és totálisan eláztunk. kétszer is. délben bekocsikáztunk a faluba, mivel még egy tag csatlakozott a csapathoz és a dzsungelt vagy vízen, vagy terepjáró tulajdonságokkal rendelkező gépjárművel lehetett megközelíteni. 

az """út"""

a faluban megebédeltünk, összeszedtük tibit, majd vissza a táborhelyre. délután nagy volt a csend. én vittem tibit. minimális helyismerettel, de már mégsem kopaszon gájdoltam. próbáltam vele balint fogatni, de teljesen elcsendesedtek. talán a hideg volt az oka. megmutogatta a "legyeit". ő perget, de néha felköt egy fehér tyúktollat hármashoroggal balinra vadászva. ezt a technikát tradicionális legyező balinozásnak hívja. vitába is keveredtünk.:) 

a délután szép csendesen telt. talán egy két rablást lehetett hallani, de mire rácsorogtunk, addigra az előző helyünkön csapkodott. kikészít ez a hal!!!

összeszedtem a cuccom. sanyi lemotorozott velem a roffi kompig és lee volt olyan drága, hogy elszaladt értem és hazafuvarozott.

hazafelé

2 nap élmény! óriási élmény! ezt meg kell ismételnem!

és most érzem igazán azt, hogy: a horgászatban lelt örömünket nem biztos, hogy a megfogott halak száma és mérete mutatja.

mdfk