az első idei balin esete

az idei első balinos délután. hazudok! a második. bár az első kicsi fiam jelenlétében vasárnap történt bő fél órában, mikor a drágám kétszer úgy seggreesett az épp visszavonuló tisza sarán, hogy azonnali hatállyal fel kellett függesszük a bevetést.
na de ma! nincs seggreeső csemete, csak jánosom (a 623-as) aki rendes kezdő legyesként minden alkalmat kihasznál egy kis dobálózásra csakúgy mint én.
irány a tisza! a kifolyónál kezdünk, de tő betli (bár az "egy óra alatt fogott balinok száma" rekordot még mindig itt tartom, mondjuk az mínusz kétszázas víznél esett meg), így odébbálltunk.
északkeletnek vesszük az irányt. majd félórányi kocsikázás után, az ártéri sártengeren átgázolva meglátjuk a kánaánt.

a kánaán és én a vicces csizmában

bár az idő finoman szólva is szar. olykor orkán erejű szél, tő fekete felhőkkel, bár néha kikandikált a nap. de mi nem az ijedős fajtából valók vagyunk ám.
sokat kínlódtunk a dobással, kemény volt az oldalszél. volt egy-két rablás, bár az itt megszokotthoz képest igen csekély mennyiségű.
először jani akasztott egyet, majd én szaggattam bele a legyem az őn torkába. végre megtört a rossz széria, és sikerált egy kamaszt kipiszkálni a vízből.

gyors fotózkodás

ambuláns ellátás

gyógyultan távozott!

sárga fehér bucktail streamert vett célba a drágám, közvetlenül a part mellett. a dolog érdekessége mégsem ez, hanem a behúzás technikája, ami eszembe jutott a vízparton. a nevét nem tudom, sőt arra sem emlékszem hol leltem anno a neten. de bevált!
légyege az, hogy a dobást követően a hónod alá górod a botot, majd két kézzel csűröd a madzagot befelé.
nem tudom mi tetszhet ebben a halaknak? de én kívülről elég rémisztő látványt nyújtottam a mozdulatsor kivitelezésekor.
szép volt, jó volt, 7 végén restart.
mad(a)