A nyúlon túl

 A sok leharapott bunny bug farok után úgy döntöttem innentől másképp kötöm a
csukalegyeket. A múlt héten bevásároltam a Kalandban. Az őszi-téli csukázáshoz vettem
légykötőanyagokat mindenféle UV színben. A csukák még nem, a jászok már nem annyira
foghatók, ezért inkább a csukák felé orientálódok, bár a helyi erők a múlt évben szinte
nullára tizedelték az amúgy igen erős populációt. Gondolom a fogási naplóba egy sem került
rögzítésre a sokszor 30 darabos füzérekből. Na de hagyjuk. Szóval a minap Bubukával
megkötöttünk néhány legyet az új anyagokból, melyet a közeljövőben megrendezésre kerülő
versenyen szerettünk volna fölavatni. Persze addig még van pár nap, ezért én úgy döntöttem,
hogy hamarabb megnézem az itthoni csukákat, vajon hogyan értékelik a legyeket, melyek
kötésénél az új anyagok mellé a korábban jól bevált „művészellátóból” beszerzett szálas
mesegyapjút is felhasználtuk. A legyek, amiket kötöttünk így készültek:
1/0 horog, erős cérnából alaptest, rövid nyúlszőr darab (horogtól kb. 2-3 cm-nyi bőrdarabbal,
hogy ne tudja lerágni a csuka), 2 pár kakastoll, 6-8 szál crystal flash, néhány tekerés UV színű
műszőr kb. 1 cm vastagon vágva, és hüvelykujjnyi vastagságban ~5 cm hosszú mesegyapjú
tincs nyolcasalakban felkötve kb. négyszer. Ezt meg lehet fejelni egy kutyacsont szemmel.

A légy nehezen lesz harcra kész, mivel a szálak közt megbújik a levegő, amit a légy
áztatásával és nyomkodásával lehet megszűntetni. Régen, amikor még sok csukát lehetett
fogni mondtam, hogy kell hozzá néhány nyálas csukapofa, hogy tökéletes legyen a légy.
Na lementem kipróbáltam. A víz majdnem tök üres volt, de két apró maszatolás után sikerült
horogra csalnom egy szörnyet az imént említett léggyel. Izmos kapás után erős kirohanással
védekezett a csuka. A horog jól ült, a Demus Petitől vett drótelőke sem akadt ki, a 9 lábas 6/7-
es Scierra bot is jól dolgozott a nyolcas úszó zsinórral. Szóval teljes volt az idill. Konklúzió: a
felszerelés a léggyel együtt megfelelő lesz a versenyen.

Lee