„Mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult 2000. január
30-án a nagybányai bányavállalat létesítményéből a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba,
majd a Tiszába került. A minden élőlényre halálos méreg koncentrációja 180-szor haladta
meg a megengedett határértéket, így valóságos halszőnyegek úsztak le a folyón.”
Nem túl kecsegtető belépő, de a történet valahol itt kezdődött.
A nagy halpusztulásra való tekintettel a Tiszán általános horgászati tilalmat rendelt el a
vízkezelő. Józsi barátom tiszai halászcsalád sarja nehezen emésztette meg. Nap, mint nap
kijárt a vizet fürkészni és több videofelvételt is készített a jászokról, amint a háborítatlan
vízparton rajokban úszkálnak (merthogy a tilalmat nagyon szigorúan kezelték -nemigen volt
senki a vízparton). Az ő olvasatában igazságtalan volt a tilalom, mivel a szennyezés lehet
hogy nagy pusztítást végzett, mégis voltak olyan egyedek, melyek tudomást sem vettek eme
katasztrófáról.
Szégyen nem szégyen de nem bírták tovább az idegei és este az éj leple alatt a sneciző
sokdarabos teleszkópos botját legyezőbottá átalakítva lelopózott hogy a nappal látott jászokra
bevesse legyét.
Másnap nagy örömmel újságolta hogy a Tisza él, és hogy milyen sok halat fogott.
éjszakai jászozás
Az előző kijelentést felülírva a történet igazából itt kezdődött, amikor is a barátom rájött, arra
hogy a legyezéshez nem feltétlenül kell világosnak lennie, és hogy a jászok könnyen elvesztik
óvatosságukat a sötétben.
Sok-sok éves esti pecázás és tapasztalat azt is bebizonyította, hogy ez a Kánaán, amit akkor és
azóta többször is megtapasztaltunk csak egy speciális időszakban, a kérészrajzást megelőző
néhány héten tapasztalható. Felmerülhet a kérdés hogy esetleg nem ívási szándékból
tartózkodnak ilyenkor a partközelben a halak, amely lehet hogy igaz, de az is igaz, hogy amint
kirepül a kérész azzal el is tűnnek a partszéli részekről. A mai napig csak egy „tudományos”
magyarázatot tartok elképzelhetőnek mégpedig azt, hogy a kérészek kirepülésük előtt
már „edzenek” a vízben és várják az igazi pillanatot. Tehát a jászok az elvétve kikelő vagy
kikelni készülő kérészek miatt kerülnek ki a partközelbe.
jász és harisnyalégy
Mivel ez a feltételezés már akkor a fejünkben volt megpróbáltunk ezért a kérészhez hasonló
legyet kötni. Szintén sok próbálkozás után rájöttünk, hogy egyáltalán nem kell túlbonyolítani
az esti legyezéshez a műlegyet. Több mérföldköve is volt a végleges tuti légynek, amit végül
fehér női nejlon harisnyából kivágott csíkból kötöttunk meg. Egy kis farkacskát hagytunk
neki és lazán 3-4 tekeréssel végigmentünk a horogfejig és ezzel kész volt „a kb. tovább tart az
alapkötés, mint a légy” légy.
Mivel többször is leszakadt a légy ezért úgy gondoltuk nem követünk el szentségtörést ezzel a
művel, de légykötő versenyen nem indultunk volna vele.
A peca végtelenül egyszerű. A partot óvatosan közelítsük meg, bár annyira már nem óvatosak
a jászok, mégse csörtessünk. Rövid 3-4 méteres dobásokkal kezdjünk horgászni és szinte
teljesen a part szélére dobjunk. A halak amennyiben jelen vannak biztosan hamarosan fogunk
közülük amit sokszor heves tolóhullám jelez, de ritkán van balinos rárablás. A jásznak
hagyni kell egy-két gondolatnyi szünetet a tolóhullám megjelenése után és akkor egy kis
bevágással meg is akaszthatjuk. A jelenlétük egyébként látványos. Amennyiben nincs
kapásunk de a halakat látjuk mozogni úgy a zsinórral egyre távolabb horgásszunk, de 10
méter felett érdemes inkább továbbsétálni. Ha nincs halmozgás, akkor várjunk egy-két napot,
esetleg máshol keressük meg a jászokat, akik szívesen tartózkodnak kövezésen, de agyagos
partoldalban is. A lényeg inkább az, hogy a víz ne mélyüljön hirtelen.
eredmény
Végül néhány kép és még egy gondolat. A pozó olasz cég gyárt kabát alatt elférő teleszkópos
Lee