valamit visz a víz!

 15-ös hullafoltos busa

 őzbak

letartóztatott bébibalin

és még mindent nem is fotóztam le:)

mdfk

két nap tömény tisza

nem ismerem a tiszát! azt mondom "sokat" járok, de nem igaz. igazán abszolút gőzöm sincs a folyóról. ennek bizonyításához elég volt 2 szűk napot lenn töltenem.

csónakkal indultunk vasárnap reggel szolnokról. a cél, tiszaroff és tiszabura közötti szakasz meghorgászása volt. a táborban ahová indultunk 4-5 ember lesz. én vagyok csak fanatik legyező. sándor úgy fog mutogatni majd, mint az utolsó erszényes farkast :)

az út gyönyörű. láttam a tisza egyik legnagyobb vermelőhelyét, amit szerencsére már keményen védnek, mivel az orvhorgászok kedvelt vadászterülete volt. olyan örvényes leszakadt partokat, amit csak csónakból lát az ember. igazi burványló mély vizeket, végeláthatatlan dzsungelt a parton, ahová talán még ember nem tette a lábát. barátaim, akik már 10 éve minden nyáron lenn töltenek egy rövid hetet esküsznek erre a helyre. itt van például a tisza egyik "legnagyobb" (kisebb mint 90 fokos) hajtűkanyara, ami kisvíznél olyat produkál, amit ritkán lát az ember (sajna én nem láthattam, mivel legalább 2 méter plusz volt a folyón). a víz olyan szinten épít a belső íven, hogy a tisza háromnegyedét egy jó 500 méteren át egy óriási homokpad uralja. igy a folyó egy kisebb mederbe kényszerül. sajfoki kanyarnak hívják. állítólag mikor épp csak átcsusszan felette a fél méteres víz balinok hada hajtja rajta a küszöket.

úton a semmi közepén

Dzsungel harc azaz Rambó hal meg utoljára

Már egy hete tervezgetem, hogy felfedezem a Zagyva felső részét. Vasárnap reggel fél 8 környékén
értem ki Petőfibánya környékére, a vízpartra. Jópáran lógattak a parton fenekezős és spiccbotos
kézségekkel. Mivel még életemben nem jártam errefelé, érdeklődtem a sporiknál van-e kapás és
milyen halacskákat fogdosnak. A fogadtatás meglepően kellemes és normális volt (sok helyen nem
ezzel találkozik az ember sajnos). A víz szinte mindenhol gázolható, 1.5m-nél mélyebb gödrök nem
nagyon vannak és van hal bőven a vízben. Főként domolykót és keszegféléket fognak.

Valahol messze-messze odafenn…

Mivel az utóbbi időben a Tarna alsó szakaszán gyakorlatilag csak kiscsukát lehet fogni, illetve ha az embernek szerencséje van akkor fog egy-két kiscsukát, vagy felköt egy 18-as cdc-t és azzal esetleg fog kiscsukát (mert, hogy erre is volt már példa), úgy döntöttem, hogy kicsit fennebb kellene menni,  hogy kezeljem a csukaundoromat.

Így hát ma tizenegy óra magasságában elindultam és meg sem álltam Parádfürdőig. Némi sikeres gombászás után (legalább 2 kg rókagombát, és egy csomó keserűgombát sikerült szedni némi vargánya kíséretében), összeszereltem a kis drága üvegszálasomat, zsebre tettem a mikro nimfás, és a cdc-s dobozomat, egy adag 0.8-as tipettel és nekiláttam vallatni a Parádi-Tarnát.

Első ránézésre sokat nem ígért a víz, alig csordogált valami benne, pici pool-ok, kis zúgók nagy kövek között. Egy fél óra után találtam egy fa tövében egy mélyebb szakaszt. Második dobásra a 18-as red tag cdc-t leszippantotta valami. Akasztok, a kettes üveg görbül kegyetlenül, és pár perc múlva már fotóztam a bő 30-as domit.  Innentől nem volt megállás szépen jöttek egymás után a jószágok, ugyan nem túl nagyok de ekkora vízből ne várjon csodát az ember. Később elkezdett szemerkélni az eső, erre való tekintettel nimfára váltottam, de ez igazából nem befolyásolta a sikert, a vörös fejű P.T.N.-et ették mind a cukrot továbbra is.

Summa-summárum: kimondottan élmény gazdag kispatakos peca volt, és végre kezeltem valamennyire a csukaundorom…

Néhány szösszenet: