Mivel az utóbbi időben a Tarna alsó szakaszán gyakorlatilag csak kiscsukát lehet fogni, illetve ha az embernek szerencséje van akkor fog egy-két kiscsukát, vagy felköt egy 18-as cdc-t és azzal esetleg fog kiscsukát (mert, hogy erre is volt már példa), úgy döntöttem, hogy kicsit fennebb kellene menni, hogy kezeljem a csukaundoromat.
Így hát ma tizenegy óra magasságában elindultam és meg sem álltam Parádfürdőig. Némi sikeres gombászás után (legalább 2 kg rókagombát, és egy csomó keserűgombát sikerült szedni némi vargánya kíséretében), összeszereltem a kis drága üvegszálasomat, zsebre tettem a mikro nimfás, és a cdc-s dobozomat, egy adag 0.8-as tipettel és nekiláttam vallatni a Parádi-Tarnát.
Első ránézésre sokat nem ígért a víz, alig csordogált valami benne, pici pool-ok, kis zúgók nagy kövek között. Egy fél óra után találtam egy fa tövében egy mélyebb szakaszt. Második dobásra a 18-as red tag cdc-t leszippantotta valami. Akasztok, a kettes üveg görbül kegyetlenül, és pár perc múlva már fotóztam a bő 30-as domit. Innentől nem volt megállás szépen jöttek egymás után a jószágok, ugyan nem túl nagyok de ekkora vízből ne várjon csodát az ember. Később elkezdett szemerkélni az eső, erre való tekintettel nimfára váltottam, de ez igazából nem befolyásolta a sikert, a vörös fejű P.T.N.-et ették mind a cukrot továbbra is.
Summa-summárum: kimondottan élmény gazdag kispatakos peca volt, és végre kezeltem valamennyire a csukaundorom…
Néhány szösszenet:
