Egy hónapja tervezzük, hogy elvisszük a kicsiket a sanra. Nameg magunkat is. Péntek reggel neki is vágtunk a csapatépítő májzsugorító és tudáshalmozónak titulált túránknak. A csapat szinte teljesen szolnoki volt, igaz tiszteletüket tették budapestről és a nyírségből is.
Ötre állítottam a vekkert, de már négykor pislogtam ki a paplan alól. Vártam a megváltó ébresztőt, hogy indulhassak. Szokásos reggeli begyógyult szemű teknősbéka tekintettel vágtam neki összegyűjteni a brigantikat. Összeszedtem a bandát, majd lee-nél ütköztünk és szétdobtuk a csapatot. Alig múlt hat óra, de frutti már szisszentette az első sörét. nem bírt magával. Most sem, és később sem…
Felkaptuk large-ot füzesabonynál. Földit a felsőzsolcai aqua-auchan-nál, és egy levegővel tűztünk kifelé. Jocóék később indultak, így kicsit lemaradva csörtettek utánunk.
tali a sajó sújtotta madaras teszkónál
Minden rendben ment, míg a szokásos útvonalunkon el nem értük azt a bizonyos pontot ahol az út kettészakadt. Szó szerint, szétvált szarrá lett, lecsúszott a völgybe. Természetesen a mindenre ügyelő szlovák kollégák basztak minket előre figyelmeztetni erre a csekély kis gondra. Így fölöslegesen autóztunk vagy 80 kilométert. itt ne menj át: ezittaz
dizaszter
Bepróbáltunk kerülni. Bekavarodtunk úgy, hogy egy óra barangolás, földutazás és kurvanyázás után ugyanoda értünk vissza ahonnan indultunk. Levi terepjárója is majd elakadt a rettentő úton, nem hogy az én alacsonyra épített settenkedő pugom.
kerülő (szarút)
Nagy nehezen találtunk utat (és nem is rosszat), így mostantól itt megyünk, ha a lengyelekhez szándékszunk telepedni.
Fél tizenegyes érkezés helyett sikerült egy órára odaérni. A kicsik vettek egy két számukra megköthetetlennek hitt légyszörnyet a helyi horgászboltban. Begurultunk a gawrába. Szokásos kedves személyzet. Kis kavarás a szobákkal, telefon robertnek, majd go a vízhez
berajzás a gawrába
Igaz lee felhívta az egyik gájdot a vízről érdeklődve csütörtökön, de ő csupán azon volt kiakadva, hogy ad ki plusz kilenc jegyet. Bár előtte lefoglaltuk azt is, de eben guba. A vizet természetesen jónak minősítette a tudatlanja.
Mikor átmentünk a leskói hídon kezdett belénkhasítani a tudat, hogy a víz cseppet sem közelít a jóhoz, barna és magas. Bár ezt a tényt a pogodynka-n is konstatáltuk, de a halőr szerint hétvégére zárni fogják a csapot, és 170 körüli víznél lengethetünk. Elhittük.
Szóval magas volt és barna. Nem volt felemás cipőben és nem szőke. Na mindegy.
Vagyis nem olyan nagyon, de zavaros. (ez az egész)
Tali roberttel a védett szakasz mellett. Ő azt javasolta, hogy nimfával és sztrímerrel próbálkozzunk, valamint felajánlotta hogy mindenhol pecázhatunk a védett részt és a kill szakaszt is beleértve…
Tali roberttel a védett szakasz mellett. Ő azt javasolta, hogy nimfával és sztrímerrel próbálkozzunk, valamint felajánlotta hogy mindenhol pecázhatunk a védett részt és a kill szakaszt is beleértve…
a jegydíler
a peccantós térkép
Horgászhatatlan volt minden szakasz az egyes és a nyolcas pálya kivételével. Így nem csodálom eme gesztust.
Legurultunk az egyesre. Rohanó víz, a színét tekintve közelről már nem annyira katyvasz, de közel sem ideális. Gyors átvedlés, és írány a hőn áhított folyó. Egy hirtelen gyorstalpaló után mindenki bőszen lengette. mármint a zsinórját. Levi és bubu lementek a védettre, sikerült nekik sneciket fogni. Nagy volt a baj. Ha már a fővezír nem tud értelmes halakat kicsalni a vízből, mi mire számítsunk.
Rendes kisfiúként robertre hallgatva felküldtem két nimfát és a bokrok alját kezdtem dobálni. A többiek a streamer, és a nimfa közöt vacilláltak. Egy kis bemelegítő pinyófogás reményében súvasztottam is a legyeket a bokrok alá. Egy két koppon kívül semmi sem történt. Azaz történt, nagy böszme sárga mayfly-ok kezdtek szálldogálni. Én pedig boldog lettem, mert egyre több lett a szedés. És aki ismer, tudja, hogy a szárazozást semmiért nem cserélném. Fel a nagydarab 5 komplett tollból kötött elsüllyeszthetetlen cdc. Szépen alulról közelítettem, és bányásztam ki a pinyókat sorban. Sajna a méretük 15 centi körül mocorgott.
a nagy átlag
Kezdtem kedvetlenedni. De egy bokor alatt szép kis burványt láttam. Sajnos annyira mélyen belógtak az ágak, hogy megdobhatatlannak tűnt. Két bokorral föntebb dobtam, deadrifteltem, és meg is érkezett a jelentkező. Egy jó negyvenes sebes lakott ott. Felvillanyozva dobáltam végig a gázolható részt, ami nem lehetett több 100-200 méternél. Majdnem megfürödtem, bár ezt nem csak én mondhatom el magamról Kisebb pinyók jöttek még de már untam a partszéli „kínlódást”. Pért akartam! Hisz ezért jöttem!
Visszamásztam a tálcához, amit addigra a kollégák keményen meghorgásztak, és sajna szét is tapostak. 1-1,5 centis szürkés sárga testű kérészek kezdtek repülni. Elvétve láttam szedést, nagyon ritkán. Mint ismeretes a szárazlegyezést jobban kedvelem, de kénytelen voltam ismét nimfára váltani, miután nem volt jelentkező a kis szürkésbarna legyemre.
Arany diszkógömb fejű nagy méretű (tízes) pheasant tailt és egy kisebb barna peeping caddis-t kötöttem fel. Sok volt a koppintás, de igazán nem akadt értelmes jelentkező. Kis pisztrángokra gyanakodtam, ami be is igazolódott. Fogtam is jópárat. De messze a katarzis! Nem adtam fel és sikerült horogra csalni egy szép
harmincötös pért, ami méretéhez képest igazán keményen védekezett.
pérem
A cts ötösre vizsgázott minkét halnál. Lassan szürkült, és tűzni kellett vissza, mert a sültnek hitt főtt húsunk már gőzölgött az asztalon. Mindenki fogott halat, de a várakozásokat azt hiszem nagyon alulmúlta ez a nap. Bár ilyenkor könnyebb a vízre fogni, de volt a „sikertelenségben” része rendesen.
Szal visszabaktattunk a szállásra, gyors vacsi után narancssárga vodkás sörrel csaptuk agyon magunkat végleg.
esti indulás
Reggel már hatkor kivetett az ágy. Levivel úgy döntöttünk felderítjük a nyolcas pályát. Egy órás kocsikázás után ráleltünk a vízre. Vissza reggelizni, majd kettévált a csapat. Négyen a nyolcason próbáltunk szerencsét a többiek reménykedve visszamentek az egyesre. Lee kapott egy defektet, úgyhogy ezzel is lassultunk vagy egy órát.
A nyolcas pálya biztatóbbnak tűnt. Kisebb volt a víz. És ami fontos rengeteget tisztult Egy lengyel család csatarászott. Korán megunták, és magunkra hagytak minket.. Semmi nem repült a bazi nagy böglyökön kívül, ami frutta könyökét dagadtra csípte. Fel a nimfa. Megint csak kopogtatták. Nem volt valami sikeres a délelőtt. Kicsik! Megint csak kicsik. Sose fogok gigapért. Bubu és dombai dzsí fogtak a pötikből egy szakajtóval! Délutánra megint repült az a kis barnás bizbasz.
pérkaja, nagyfalat és földifly
És csodák-csodája, elkezdett szedni. Át szárazra. Sajna a 20 centi minden péremet megállította, pedig fogtam vagy tizenöt darabot. Két szép leakadt, egy pedig megszaggatott. Így igazán szerencsétlennek éreztem magam. Este kicsit beindult, de még mindig nem sikerült a bűvös húszast átlépni. Ránk esteledett. Vissza a gawrába. Vacsi, sör, narancssárga vodka. Mindenki hulla. A lakodalmas zene duruzsoló hangja mellett szenderültünk álomba jocó kivételével, aki másnap kőkemény lincshangulatban ébredt a lakodáré mellékhatásaitól.
A másnap reggeli disputa meghozta a döntést. Tépjünk haza! A víz csak emelkedett. Vasárnapra már kétszázat mutatott a leskói mérce. És az igen messze van a 160 körüli ideálistól. Összeszedtük magunkat, és egy jobb jövőbeni folytatás reményében hazahúztunk.
no comment...
Összegezve. Egy nagyon jó és összetartó csapatot ismerhettem meg. Még sosem jártunk együtt ilyen messze a zagyvától. Ha tehetném, bármikor megismételném. Bár ha lehet inkább kisvíznél.
a csapat: (balról jobbra fentről lefelé)
bubu, frutti, mada, dombai dzsí, lee, large, földie, totya, jocó
rövidgatya makkossal :D
Összetartó, és mindenre elszánt társaimra igazán büszke lehetek. Külön köszönet a nagy visszatérőnek, tilinkós dombai dzsinek, aki terminátori kitartásával, és színes egyéniségével minden pillanatunkat megédesítette. Külön köszönet a „kicsiknek”, akik nem adták föl, nem nyavajogtak, és profikat megszégyenítő módon küzdöttek meg minden halért.
Köszönet földinek, aki minden pillanatban kattogtatott csodamasinájával, és én ezeket a remekműveket felhasználhattam.
Köszönöm barátaim!
"Polak, Węgier, dwa bratanki
I do szabli, i do szklanki
Oba zuchy, oba żwawi
Niech im Pan Bóg błogosławi."
mdfk
