II. Ipoly-Garam Legyező Vándorkupa (2010.07.31.)

üdv urak!

tudom, még távoli az időpont, de szeretném ha gondolkoznátok rajta ki szeretne jönni erre a rendezvényre. igazán nem a verseny, hanem a halfogás és a tanulás öröme miatt kellene meglátogatnunk ezt a "kis" összeröffenést.
várom a jelentkezőket, hogy prezentálni tudjak én is egy névsort június végéig.
bővebb infó itt: ipoly garam legyező vándorkupa (ceeff)
olvassátok át, kérdezzetek, dumálunk róla...

üdv_mada

Zagyvapeca harmadfoknál

Mint minden nap ma is leszaladtam a fiammal megnézni az áradó Zagyvát. A hullámtéren belüli út szép lassan el fog tűnni a víz alatt, de a kocsim gázlómélységét még ma nem érte el.
Bevallom őszintén nem a vízállás érdekelt, inkább a halmozgásokat figyeltem. A víz nagyon tiszta és ahol nem túl mély és szélcsendes ott már mozgolódnak az ivadékok.
A temető melletti résznél elég nagy cuppanásokat láttam és miután elújságoltam Attisnak hazaugrottam a pecacuccokért meg minden vacakért, ami ilyenkor kellhet.

Levike volt az operatőr. Nehéz volt rá is meg a halakra is figyelni, mert mindig be akart jönni a vízbe de csizmája nem volt, na volt aggodalom.
A halak közeledtemre kicsit óvatosabbá váltak, de a kicsik tovább csipkedték a felszínt.

Csomózott lábú zsenilia testű bogárral nyomtam. A vízfelszín alatt lassan vontattam a legyet. Két kapásom volt a „micro streamerre”. Az egyiket meg is fogtam.
Szép ráfordulós látott kapás volt az első, a másik egy hirtelenebb ráütés.

Ha így fog folytatódni, akkor nagyon szupereket fogunk horgászni. Lassú apadást jósolnak, eszerint két-három hétig tuti kint lesz a hullámtéren a víz. Ha még a nap is ki fog sütni, akkor elérkezhet a „rovarkánaán”.
Lee

tényleg ilyenek vagyunk?

három hete bevittem az összes szolnoki horgászboltba azt a petíciót, melyet a műhosz készített. többek közt a hazai vizek lerablását és a halászat visszaszorítását célozza meg ez a papiros.

négy boltba került be. tegnap hoztam el őket.
1.) viktor horgászbolt.
azt se tudta a szentem, hol lehet a papír amit otthagytam. aztán nagy nehezen beugrott neki, és azt mondta " a tulaj nem engedte kitenni" kíváncsi lettem volna az indokra...
2.) horgász centrum.
két perces keresgélés után megtalálták egy halom papír közt. sikerült három hét alatt 4 db aláírást gyűjteni. indok "nem is igazán értették az emberek, hogy mi is ez"
3.) noname horgászbolt (inkább nem nevezem meg) a "mi a francot is akarok" és a "fenének ez" szóösszetételeket követően kijelentette, hogy ő kidobta a francba. no komment!
4.) carp zoom horgászbolt sütő út. (x)
kb 80 aláírás, lelkes boltvezető. mit is írjak még? nem csoda, hogy csak itt lehet szolnokon legyes cuccokat kapni...
köszönöm a fáradozást! (mármint annak aki fáradozott)
mada

klokot 2010

12 óra alvás után sikerült rávennem magam eme remekmű megírására. végül is 1400 kilóméter levezetése után, és két napi tömény peca csak kirántja az emberből a szuszt.
csütörtök délután indultunk, mivel úgy gondoltuk megalszunk kanizsán, hogy pihenten érkezzünk boszniába. mondhatom nem lett belőle semmi!
beszaladtunk szabó levihez, bevittük a botomat javításra. persze elkezdtünk sztorizgatni, legyet kötni... majd éjfélkor "szabadultunk".
sebaj - gondoltuk - úgyis 4 felé ér ide a pesti csapat, így lesz időnk szundizni. gyorsan megtankoltunk és az albérlet felé vettük az irányt. be az ágyba, és alvás. mármint alvás lett volna ha az a fránya drukk ami az emberben ilyenkor mocorog nem feszegetné a pilláját minduntalan felfelé. alig aludhattunk el és csörög a telefon. itt vannak! - nyöszörög át levi a másik szobából. basszus fél kettő van! alug aludtunk egy órácskát.
mint utólag kiderült, az általunk megbízott telefonos szabad csapat úgy döntött, ők éjfélkor indulnak útnak.
be a kocsiba, és üveges tekintettel útnak indultunk. végig szakadt az eső. majd bealudtunk, és egy szerpentinen meg is csúsztunk a kocsival. szóval kalandos volt az út rendesen.
fél hétre meg is érkeztünk bihac-ra. láttuk a vizet, hisz átkocsikáztunk rajta. hát gyönyörű volt. kissé opálos, de cseppet sem mondható zavarosnak.
egy kis horgászbolt látogatás, kávézás után megkerestük a hotelt. a szervezők utánajárásának köszönhetően egy négy csillagos hotelben szálltunk meg félpanzióval, szaré-húgyé. a környezet festői volt! a hotel pazar!

ilyen környezetben volt a szálloda az una partján:

voltak a háborúnak maradványai...

lee & mee hullán, de vidáman

szóval megérkeztünk. kiderült, a szállást csak 11után foglalhatjuk el :( a pesti banda sehol. leültünk a hallban és vártunk....

kínomban a repdeső jószágokat fényképeztem:

dél körül érkeztek meg. gyors eligazítás, szobafoglalás, és már húztunk is le a klokotra.

egy kis hegyi rally, és már ott is voltunk. a víz színe gyönyörű, a part kulturált rendezett. egy sziklafalból kiömlő forrás táplálja a klokotot. egy 100 méteres megközelíthetetlen gyors szakasszal indít, majd egy kisebb tálca két zúgóval, utána egy 30m méter hosszú pool ami kb 4-5 méter mély lehet. még egy zúgó, még egy pool, és a folyó első szakasz kb ennyi is lenne. ez kb 200 méter. a második szakaszt leginkább a zagyvához tudnám hasonlítani. sűrű parti vegetáció, sok kanyar, kristálytiszta víz. kb volt rajta plusz egy méter "fölösleg".

természetesen mondanom sem kell, az eső szakad! szedés semmi, úgyhogy marad a nimfa. aznap sikerült 4 negyven-ötven közötti, és egy hatvanas pisztrángot fognom, meg egy kisebb pért. levi inkább a péreket zargatta.

az egyik méretes darab

sajnos a gépet nem vittem magammal, így ezt sikerült csak megörökíteni:( rajzás nem volt a "jó" időnek köszönhetően, így a szárazozást hanyagoltuk. este vissza a hotelbe. élőhalottként vánszorogtunk fel a szobába. talán legjobban lee beszólása tükrözte az állapotunkat, aki azon tanakodott, hogy lefekvés előtt levegye-e a gázlóját:)

másnap verseny. kipihenten bekajáltunk, és már indultunk is. én és lee a csendesebb szakaszt kaptuk első fordulóban. próbáltam látott halra horgászni, sikertelenül. sajna nekem betli lett, de levi szétfogta az életét.

a második szakaszon úgy döntöttünk, hogy horgászunk. a csapat többi része egy csomóba tömörülve vallatta a pisztrángtelep kifolyóját. mi inkább nimfával péreztünk. sikerült is két retúrt fognom, levi természetesen megint többet fogott. na jó, az évek meg a rutin... 

víz alatt

a csapat (egy része)

a verseny vége felé kisütött a nap, és nagy májusi jószágok kezdtek repülni. gondoltam egyet és leballagtam a csendes részhez ahol elvétve láttam délelőtt szedést. odakúsztam, és olyan látványban volt részem, amiben még soha. nagy lomha pisztrángok szipókázták lefelé a kérészeket. elő a cucc. szedésre rádob, és olyan 30 centi úsztatás után valami elviszi a legyem. nem látom, de nagy lehet. elindul, és leszakad. forr a víz! akkora hátak jelennek meg mint svarceneggeré. légy felköt bedob, de nem akarja levenni semmi. légycsere. egyre kevesebb száll, egyre kevesebb a szedés. légy bedob. sokadik úsztatásra feljön érte egy szörny. látom a fejét. akkora mint egy pitbullé. bevágok, elindul a mélybe. az orsó sikít, majd kiugrik, és egy akkora szivárványost látok, mint még életemben nem, 70 centi fölöttire saccolom! visszahúz a mélybe, próbálom megállítani, de szakadok. szedés semmi, a legyem is elfogyott. igaz nem fogtam meg, de életem legnagyobb élménye marad ez a pár másodperc.

visszakullogok. még dobok egy párat szárazzal, és a sors azért összehoz egy gyönyörű egészséges ötvenötössel. összeszedjük magunkat, és visszaindulunk eredményhirdetésre.

húsleves, pisztrángvacsora krumplisalátával, banán szplit. ízletes és sok is. zigi eredményt hirdet. a legnagyobb hal 72 centisre sikeredett. elég komoly lehetett kibányászni a vízből. legalább is az én küzdelmemből kiindulva.

levi behorgászta magát a második helyre. jó taktikát választott, és meg is lett az eredménye. csak centivel előzte meg az első. sajna nekem nem sikerült dobogós helyen végezni, és szerencsétlenségemre versenyen kívül fogtam magam hülyére :D

az érmek

zigi gratulál...

este szunya. reggel úgy döntöttünk elindulunk haza. de előtte még megnéztük az ottani örökös nambervan műsort, a helyi nonsztop nótatévét...

buenoszmorgen: mada

az első idei balin esete

az idei első balinos délután. hazudok! a második. bár az első kicsi fiam jelenlétében vasárnap történt bő fél órában, mikor a drágám kétszer úgy seggreesett az épp visszavonuló tisza sarán, hogy azonnali hatállyal fel kellett függesszük a bevetést.
na de ma! nincs seggreeső csemete, csak jánosom (a 623-as) aki rendes kezdő legyesként minden alkalmat kihasznál egy kis dobálózásra csakúgy mint én.
irány a tisza! a kifolyónál kezdünk, de tő betli (bár az "egy óra alatt fogott balinok száma" rekordot még mindig itt tartom, mondjuk az mínusz kétszázas víznél esett meg), így odébbálltunk.
északkeletnek vesszük az irányt. majd félórányi kocsikázás után, az ártéri sártengeren átgázolva meglátjuk a kánaánt.

a kánaán és én a vicces csizmában

bár az idő finoman szólva is szar. olykor orkán erejű szél, tő fekete felhőkkel, bár néha kikandikált a nap. de mi nem az ijedős fajtából valók vagyunk ám.
sokat kínlódtunk a dobással, kemény volt az oldalszél. volt egy-két rablás, bár az itt megszokotthoz képest igen csekély mennyiségű.
először jani akasztott egyet, majd én szaggattam bele a legyem az őn torkába. végre megtört a rossz széria, és sikerált egy kamaszt kipiszkálni a vízből.

gyors fotózkodás

ambuláns ellátás

gyógyultan távozott!

sárga fehér bucktail streamert vett célba a drágám, közvetlenül a part mellett. a dolog érdekessége mégsem ez, hanem a behúzás technikája, ami eszembe jutott a vízparton. a nevét nem tudom, sőt arra sem emlékszem hol leltem anno a neten. de bevált!
légyege az, hogy a dobást követően a hónod alá górod a botot, majd két kézzel csűröd a madzagot befelé.
nem tudom mi tetszhet ebben a halaknak? de én kívülről elég rémisztő látványt nyújtottam a mozdulatsor kivitelezésekor.
szép volt, jó volt, 7 végén restart.
mad(a)